Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
1373 Tehát én azt mondom, hogy m a nem rossz a helyzet, ma nincs olyan veszély, amely a sportolókat és különösen a fiatal gyermekeket fenyegetné, mert szerencsére a magyar sportszakma, a magyar sportorvosok, az edzők tudják azt, hogy mi a felelősségük és mi a kötelességük ezen a területen . Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet szükség további törvényi szabályozásra, különösen azért, mert nem tudhatjuk azt, hogy ez a helyzet nem változike meg, és mint tudjuk, jobb az, ha előre felkészülünk egy rossz helyzetre, mintha váratlanul szembesülünk e gy ilyenfajta romlással. Tehát önmagában az, hogy ez a kérdés jelenleg szabályozva van, nem zárja ki azt, hogy egy új, másik, részletesebb szabályozás készüljön, amely szakmailag pontosabb, vagy éppen másképp, jobban, szélesebb körre terjed ki. (12.30) Saj nos azonban, ennek a célnak ez a törvényjavaslat nem felel meg. Két alapvető koncepcionális probléma is van. Az egyik az érintettek körével kapcsolatos. Hivatásos sportolókról beszél a törvényjavaslat, elvileg a sporttörvény alapján meghatározható ez a kör , azonban éppen ebben a körben különösebb értelme az újabb szabályozásnak nincsen. Ugyanis ebben a körben, a hivatásos és általában a versenyszerű sportolók esetében, ha őket doppingoláson érik, ha bebizonyosodik róluk az, hogy szándékosan doppingszereket használtak, ez a sporttörvény, a végrehajtására kiadott rendelet és a nemzetközi egyezmények alapján ma is lényegében avval fenyeget, hogy kettétörik a sportoló pályafutása. Ezt még külön büntetőjogi szankcióval megerősíteni nem valószínű, hogy indokolt, é s talán nem is igazságos. Ugyanakkor kimarad ebből a szabályozási körből a szabadidősportolók köre, és nagyon nehezen meghatározható az a határvonal, ami a versenyszerű amatőr sportolók esetében indokolná azt, hogy ők miért kerüljenek ki ez alól a dopping tilalom alól, hiszen miközben ők egyébként a sporttörvény szabályai szerint ennek a doppingtilalomnak alanyai, ugyanakkor most a büntető jogszabályoknál őket nem, csak a hivatásos sportolókat vennénk be ebbe a körbe. Felvet ez a fajta törvényi megoldás egy másik problémát is, ez pedig büntetőpolitikai, technikai típusú probléma. Ugyanis ez a bizonyíthatóság kérdése. Tételezzük fel, hogy megállít egy autóst a rendőrjárőr, és 30 kiló szteroidot talál a csomagtartójában. Ahhoz, hogy meg lehessen alapozni az al apos gyanút ennek a bűncselekményfajtának az esetében, amit képviselőtársaink javasolnak, azt is bizonyítani kellene, hogy ez a teljesítményfokozó anyag abból a célból van nála, hogy ezzel majd hivatásos sportolók esetében érjen el teljesítményfokozást. Ne kem abban kételyeim vannak, hogy akár a rendőrség, akár az ügyészség, akár a bíróság milyen módon lesz képes bizonyítani ezt a tényállást. Azt gondolom tehát, hogy ha jogi szabályozást akarunk, büntetőjogi szabályozást akarunk, akkor a doppinglistából kiin dulva mindenfajta, nem szabályszerű felhasználást büntetnünk kell. Ez a két példa is rávilágít talán arra, hogy olyan összehangolt jogalkotásra van szükség, amelyik a sporttörvényt, az egészségügyi jogszabályokat és a büntetőjogi jogszabályokat valamifajta egységként kezeli. Hozzá kell tennem, hogy volt már ilyen javaslat, az előző ciklusban Bakonyi Tibor és Páva Zoltán képviselő urak megpróbáltak a sporttörvény keretei között megoldást találni erre a kérdésre, sajnos ez akkor nem kapott támogatást. Én azt gondolom, hogy most érdemes lesz valóban abba az irányba elmozdulni, amit az államtitkár úr is javasolt, hogy akár négypárti konszenzussal találjunk olyan megoldásokat, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Végül, tisztelt képviselőtársaim, még egyetlen dologról szeretnék szólni. Szijjártó képviselő úr azt említette, hogy jogtechnikai okokból semmisítette meg az Alkotmánybíróság ezt a büntetőjogi szabályt, azonban ez nem teljesen így van. Egész pontosan ezek a jogtechnikai okok olyanok, amelyek a mostani törvényjavaslatban is megmaradtak. Ilyen például magának a törvényjavaslatnak az elhelyezkedése és az indokolásban is szereplő érv, amelyik a doppingkérdést a drogkérdéssel mossa össze, miközben az Alkotmánybíróság megállapítása szerint a társadalmi veszél yesség szempontjából ez a két kérdés nem kezelhető együtt, nem kezelhető közös szabályozásban. Ezért
