Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 18 (58. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP):
1372 Ezért a kisebbség úgy találta, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, az ajánlás szerint 10 perces időkeretben. Elsőként Arató Gergely képviselő úr következik, M SZPfrakció. ARATÓ GERGELY (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció illetékes munkacsoportja és maga a frakció is foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal, áttekintette annak a lehetőségét, miként lehetne ezt az egyébként jó szándékú é s általunk is fontosnak tartott kérdéssel foglalkozó törvényjavaslatot alkalmassá tenni arra, hogy ebből törvény is szülessen. Röviden összefoglalva: az álláspontunk az, hogy sajnos ilyen mód nincsen. Ezt a véleményemet szeretném megindokolni a továbbiakba n. Először is, beszéljünk a törvényjavaslat céljáról! Ezzel a céllal mindannyian egyetértünk, azt gondoljuk, hogy a tiltott, teljesítményt fokozó eszközök felhasználása mind a versenysport területén, mind az amatőrsport, tehát a szabadidősport területén ko moly gondokat jelent, és még inkább azt mondhatjuk, hogy később komoly gondokat jelenthet. Ezért az, hogy ezt a szabályozást pontosítsuk, javítsuk, mindenképpen egy követendő és támogatandó elképzelés. Vane ma törvényi szabályozása a doppingkérdésnek, a t eljesítményfokozó szerek használatának? Azt kell mondanunk, hogy van. Abban a körben, ahol ez a legnagyobb probléma, a sportolók esetében, ezt a sporttörvény szabályozza. A sporttörvénynek rögtön a 2. §a meglehetősen részletes szabályozást tartalmaz arra nézve, hogy mik azok a magatartások, amelyek tilosak a sportoló számára, valamint arra, hogy milyen típusú eljárásnak kell alávetnie magát a sportolónak, ha abba a gyanúba kerül, hogy doppingszert használ. Ennek alapján készült el a képviselő úr által már említett 99/2001. számú kormányrendelet, amely részletesen, nem egy kétparagrafusos törvénymódosításban vagy egy Btk.paragrafusban, hanem 13 paragrafusban, részletesen szabályozza azokat az eljárásokat, amelyek a dopping kapcsán a sportolók, sportvezetők, sportorvosok számára kötelezettségeket írnak elő, és amelyek szankcionálják az esetleges tiltott doppingfogyasztást. Ez a rendelet többek között tartalmazza egyébként a doppinglistát is. Az más kérdés, hogy a doppinglistát rendszeresen frissíteni kell, hi szen a szerek, az eljárások változnak, ennek következtében arra szükség van, hogy ezen kormányrendelet doppinglistájának a módosítására és frissítésére sor kerüljön. Hozzá kell azonban tennem, hogy a doppingkérdés, mint nagyon sok más társadalmi jelenség, nem elsősorban és nem kizárólag törvényi szabályozás kérdése. Én azt gondolom, ez jelentős mértékben erkölcsi és morális kérdés, és örömmel számolhatok be arról, hogy az én álláspontom és véleményem szerint ebből a szempontból ma Magyarországon nem rossz a helyzet. Nem véletlen az, hogy amikor képviselőtársunk indokolni kívánta ezt a törvénymódosítást, akkor sok éve megtörtént eseteket hozott elő, mert szerencsére szándékos, tudatos, kimondottan a sport tisztaságának a megsértésére irányuló doppingolásra az elmúlt években bizonyított eset és bizonyított kísérlet nem volt. Most, amikor készültem erre a felszólalásra, végignéztem az elmúlt közel fél év híreit, több mint száz olyan hírt találtam, amely doppingolással kapcsolatos, ezek közül azonban egyetlenegy volt olyan, amely Magyarországra vonatkozott, az a bizonyos sajnálatos eset a magyar kézilabdaválogatott egyik tagjával, amely kapcsán tudjuk, hogy lényegében egy orvosi szakmai tévedésről volt szó, tehát nem szándékos esetről.
