Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
132 elkerülhetetlen, arra csak a legvégső esetben kerülhet sor, előbb számba kell venni minden egyéb lehetséges eszközt. És tiltakoztak a háború ellen az elmúlt vasárnap a magyarországi történelmi keresztény egyházak, imádkozva a békéért. Tisztelt K épviselőtársaim! Magyarország az alkotmánnyal és a nemzetközi joggal ellentétesen cselekszik, ha a háborúhoz adja nevét. A Magyar Demokrata Fórum a béke oldalán áll. A Magyar Demokrata Fórum annak az országtöbbséghez tartozó milliónyi honfitársunknak az ol dalán áll, akik elutasítják a felelőtlen kormány- és kormányfői magatartást, akik féltik biztonságukat és féltik Magyarországot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány ne vében megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. Miniszter úr! (11.10) KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Ha a felszólalása utolsó egy percét nézem, akkor azt mondom, hogy semmiféle véleménykülönbség nincs köztünk, azonos oldalon állunk. Ön azt mondta, hogy a Magyar Demokrata Fórum a béke oldalán áll, én azt mondom, a magyar kormány, a szocialistaszabad demokrata kormány a béke oldalán áll. Örülök neki, hogy azonos ol dalon állunk. Miben van akkor vitánk? Vitánk van a helyzet értelmezésében; az egyébként igen szép idézet egy evangélikus lelkésztől egy hibás kiinduló pontból vezeti le a következtetést. Azt mondja, hogy nem akar háborúzni Irak ellen, és úgy értettem, hogy ön sem akar háborúzni Irak ellen, hiszen akkor nem idézte volna ezt a részt, mert Irak nem támadott meg minket, ott is élnek öregek, ott is élnek fiatalok. Így igaz. De vajon Szerbia megtámadott minket? Vajon a boszniai szerbek megtámadtak minket? Ennek e llenére Magyarország nagyon helyesen részt vett, két különböző magyar kormány - hiszen a boszniai háború a Hornkormány időszakára esett, a koszovói válság rendezése, a béke kikényszerítése az Orbánkormány idejére esett - mindkét esetben részt vállalt a k özös akcióból. Nem emlékszem, hogy ön akkor fölszólalt volna a magyar részvétel ellen, a magyar hozzájárulás ellen. És nagyon jól tette, hogy nem szólalt fel, mert igaz, hogy a boszniai szerbek minket nem támadtak meg, de gyermekek és öregek sokezres tömeg ét irtották ki. Igaz, hogy Szerbia nem támadott meg minket, de Szlobodan Milosevics hozzákezdett a koszovói albán kisebbség módszeres kiirtásához. És nem vagyok benne biztos, hogy nem folytatta volna ezt a Vajdaságban, ha a világ tétlenül nézi mindazt, ami t Koszovóban csinált. Vagyis: egyszerű, de nem egészen helyes logika az, hogy ha valaki nem támad meg minket, akkor nekünk semmi közünk a dologhoz. 2001. szeptember 11e után, ha jól emlékszem, itt, a parlamentben valamennyien elítéltük a terrorista támadá st, és ha jól emlékszem, akkor egy párt kivételével, amely azóta már nincs a parlamentben, egyetértettünk azzal, hogy ez az egész civilizált világ ellen irányított támadás volt. Egyetértettünk, és azt hiszem, most is egyetértünk abban, hogy a terrorizmus e llen föl kell lépni, mégpedig olyan eszközökkel, amelyek hatékonyak, és meg tudják akadályozni azt, hogy a terroristák kényükkedvük szerint fenyegessék a világot, és oltsák ki ártatlan emberek ezreinek, tízezreinek vagy százezreinek életét. Ön azt mondta, hogy a magyar kormányfő a törpe kisebbséggel tartott, amikor aláírta ezt a bizonyos levelet. Én azt mondom, hogy ez egyáltalán nem törpe kisebbség, hiszen összesen 22 ország itt Európában, először nyolcan, azután még négyen, majd tízen ugyanezeket a gondo latokat fogalmazták meg. Ráadásul, ha ön figyelmesen elolvassa a levelet - felszólalása előtt sajnos nem
