Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. február 11 (47. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
133 tette meg, de remélem, felszólalása után meg fogja tenni , akkor nem fog benne találni egyetlen mondatot sem, amely a háború mellett foglalna állást. Ez a levél az euroatlanti értékek mellett, a transzatlanti partnerség mellett, azaz az Egyesült Államok és Európa együttműködése mellett, az egység mellett foglal állást, és felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet Szaddám Huszein minden nemzetközi normát figyelmen kívül hagyó magatartása okoz. Azt gondolom, képviselő úr, hogy ezzel szemben föl kell lépni. Azt gondolom, hogy békés politikai eszközökkel kell fellépni. De a békés politikai eszközök mögé erőt kell sorakoztatni, különben az semmit sem ér . Hány ENSZhatározatot láttunk már megcsúfolva, megtagadva, soha nem teljesítve? A dolog logikája pont fordított. Ugyanis a háborús megoldáshoz egyetlen ország is elég. Az Egyesült Államok katonailag ezt a kérdést meg tudja oldani. Hogy ne kerüljön sor há borúra, ahhoz van szükség egy nagyon széles egységre. Az a levél, amelynek aláírását ön hibásan felelőtlennek nevezte, erről az egységről szól, e mellett az egység mellett áll ki. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖ K (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a válaszát, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kuncze Gábor frakcióvezető úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából, “Kinek szabad tüntetni Mag yarországon, és miért nem?” címmel. Öné a szó, frakcióvezető úr. KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt napokban a BRFK megtiltotta több demonstráció megtartását. Hivatkozás: a közlekedés aránytalan sérelme. Nem kapott en gedélyt több, céljaiban egyébként nagyon eltérő szervezet, a Tibetet Segítők Társasága, a Békelánc, a Civilek a Békéért és a Vér és Becsület. Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság elismeri a gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását. Kor látozható azonban ez, ha a közlekedés aránytalan sérelmével jár, ha népképviseleti szervek vagy bíróságok működését zavarja, ha bűncselekményre hív fel, vagy bűncselekményt valósít meg, ha mások jogait, szabadságát sérti. Az világos, tisztelt képviselőtárs aim, hogy a közterületen tartott demonstráció kisebbnagyobb mértékben gátolja a rendezvényen részt venni nem kívánók szabad mozgásához, így a közlekedéshez való jogát. A szabad mozgás alkotmányos alapjoga és a gyülekezés szabadsága közötti összefüggés nyi lvánvaló. A hatóságnak arra kell törekednie, hogy az egyik jog gyakorlása a másik jog érvényesülését csak az elkerülhetetlenül szükséges mértékben nehezítse meg. A kérdés azonban csak a gyülekezés helyszínének, méretének, időpontjának ismeretében dönthető el. Az elmúlt napok eseményei arról győztek meg, hogy rossz gyakorlatot folytat a rendőrség, amikor nem veszi figyelembe például a megelőző évek gyakorlatát, nem törekszik párbeszédre a demonstrációk szervezőivel. Bár hozzáteszem, hogy ugyanez az elvárás m egfogalmazódik természetesen a demonstrációk szervezőivel szemben is. Nem állítom, hogy a rendőrség magától politikai szempontokat érvényesít, de éreznie kell, hogy az elvárás vele szemben a két említett jog érvényesítésének összehangolása. Más a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a Vér és Becsület szervezet esetében. A kérdés nem az, hogy demonstrálhatnake, hiszen egy demokráciában el kell tudnunk viselni a nekünk nagyon nem tetsző nézetek megjelenését is. Az a kérdés, hogy figyelembe véve nemzetközi sze rződésekben is vállalt kötelezettségeinket és az európai gyakorlatot is, Magyarország olyan hely legyene, ahol a történelem szemétdombjáról előkotort fasiszta nézetek, melyek gyűlöletet szítanak, és sokakban félelmet keltenek, szervezett módon jelenjenek meg, sőt, nemzetközi találkahellyé változzunk.
