Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 17 (57. szám) - Dr. Dávid Gyula (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - “Mit kíván tenni a kormány a Németországban dolgozó magyar munkavállalók érdekében?” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. DÁVID GYULA (MSZP):
1234 DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz) : Miniszter úr, nagyon figyeltem az ön válaszát, és annyira vártam arra a két szóra, hogy tévedtem, sajnálom, de ilyen szavakat ön nem mondott; ehelyett megint leckét kaphatott a magyar parlamentarizmus a kormányzati arroganciából és a kioktató hangvételből. (Zaj.) Jobb lett volna, miniszter úr, ha elismeri, hogy ez egy tévedés volt, és hogy a munkatársa is tévedett esetleg, és a jövőben ilyen nem fordul elő. De, miniszter úr, ugye megérti, hogy ilyen körülmények között, hogy ön nem tudott egyetlenegy elfogad ható indokot sem adni erre a tévedésre, még csak el sem ismerte, ilyen körülmények között nem fogadhatom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel a képviselő úr nem fogadta el a választ, kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 191 igen szavazattal, 146 ellenében, tartózkodás nélkül a miniszteri választ elfogadta. (Több képviselő jelzi, hogy nem működik a gépe.) (14.00) Jelz ést kaptam, hogy van, akinek nem működik a gépe. Ez nem befolyásolja az eredményt, köszönöm szépen. Kérem, a gépeket javítsák meg. Dr. Dávid Gyula (MSZP) - a pénzügyminiszterhez - “Mit kíván tenni a kormány a Németországba n dolgozó magyar munkavállalók érdekében?” címmel ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Dávid Gyula, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a pénzügyminiszterhez: “Mit kíván tenni a kormány a Németországban dolgozó magyar munkavállalók érd ekében?” címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. DÁVID GYULA (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország és Németország között 1989 óta megállapodás, az úgynevezett Werkvertrag van életben, amelynek alapján tö bb mint évi ötezer magyar munkavállaló számára vált hozzáférhetővé németországi munkavégzés. A családtagokat is beleszámolva több tízezres népességet érint ez a lehetőség, a munkavállalók számára magas technológiai szint megismerését és magasabb jövedelmet biztosít, új ismeretek megszerzését alapozza meg. Az ezzel a speciális munkavégzéssel összefüggő adózási, társadalombiztosítási és egyéb kiegészítő szabályok azonban nem egyértelműek. Mindkét ország hatóságai igyekeznek minél több közterhet, sokszor kétsz eresen beszedni a vállalkozásoktól, azok így lassan ellehetetlenülhetnek. A magyar vállalkozók és azok érdekképviseleti szervei tömegesen panaszkodnak arra, hogy bár tevékenységüket túlnyomórészt Németországban végzik, és ezáltal árbevételüket alapvetően Németországban termelik meg, többek között az iparűzési adót újabban az eddigi németországi fizetés mellett Magyarországon is be kívánják szedni tőlük. 1979 óta érvényben van a két ország között a kettős adóztatást kizáró egyezmény. A probléma alapvetően a bban áll, hogy 1979ben egészen más társadalmi és ennek megfelelően adójogi környezetben született meg ez a jogszabály, így tételesen nem foglalkozhatott többek között a '90es évek elején életre hívott iparűzési adóval és más később keletkezett adókkal. J óllehet, a kettős
