Országgyűlési napló - 2003. évi tavaszi ülésszak
2003. március 11 (56. szám) - “Sodródó kormányzat, bizonytalan jövő?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KATONA BÉLA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - KISS PÉTER, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
1162 helyett 4,5 százalék lett az infláció. Ez egyébként egy tizenöt éves rekord Magyarországon. (Varga Mihály felé:) Én úgy hiszem, a januári infláció - képviselő úr, éppen ön mondta, hogy jóval az egy évvel korábbi fölött lesz - ehhez képest elmaradt attól. A PM akkor azt nyilatkozta, várjuk meg persze, nézzük meg, hogyan is fog ez alakulni. Nos, a maginfláció is beesett az 5 százalék a lá, már csak 4,9 százalék. Ezek tehát kedvező jelek. E jelekből kiindulva más következtetésekre kell jutni, mint hogyha másképp festenénk fel az előttünk álló gazdasági valóságot. Nos, csak két példát akartam említeni arra, miért is jó, ha van módunk tiszt ázni a kiindulópontokat, és emiatt is köszönöm, hogy kezdeményezték ezt a vitanapot. És nem utolsósorban szeretném azoknak a képviselőtársaimnak, az ellenzéki képviselőknek is megköszönni hozzászólásaikat, akik a szűk vitaérdeken felülemelkedve valóban oly an megjegyzéseket tettek, amelyek az ország jövőjével, az itt élő emberek esélyeivel kapcsolatosak, s ezek nyilván megfontolásra érdemesek. Természetesen ennek leltárát el fogjuk készíteni, és a kormányzati munkában használni fogjuk. Engedjenek meg e bevez ető szavak után most egy rövid kitérőt, méghozzá arra hadd utaljak, hogy 1999ben egy másik vitanap - ami összevethető a maival - került itt a Házban megrendezésre, méghozzá 1999 márciusában, Utunk a szociális Európába címmel. Mi akkor ellenzékként azt mon dtuk, hogy olyan csatlakozás kell, amelyik a többség számára teremt majd esélyt, amelyik azt a gondolatot tartalmazza, amit egy MDFes vezető gondolkodó annak idején úgy fogalmazott, hogy Európába, de mindannyian, ami a szociális feltételek oldaláról is me gteremti ennek a lehetőségeit. És én azt hiszem, hogy ezek az állítások, annak a vitanapnak az üzenete ma is igaz. Hiszen akkor kritikaként az hangzott el, hogy 56 százalékos gazdasági növekedés mellett csak 1,5 százalékos a reálbérek emelkedése. Akkor az hangzott el, hogy a nyugdíjasokhoz, miközben a törvény egy magasabb szintű nyugdíjemelést tett volna lehetővé, 50 milliárddal kevesebb jutott, s akkor az hangzott el, hogy a családi pótlék nem emelkedik, miközben szavakban mindenki családbarát politikát f olytat. Summa summarum: azt akarom mondani, hogy ha akkor az ellenzék, most mi, a kormánypártok a dolgot fontosnak tartottuk a szociális korlátok lebontása oldaláról felvetni, magyarán az Európai Unióba való eljutás kérdését többek között egy jóléti fordul attal, rendszerváltással képzeltük el, természetes, hogy az első kétszáz napban e kérdésekre koncentráltunk. A kormány tehát a kétszer első száznapos tevékenységével pontosan ehhez a programhoz kívánt hitelt teremteni, társadalmi hitelt is, hogy végre nem csak ígéret marad a szociális korlátok lebontása, hogy ez nem lesz egy ködbe vesző választási vagy kormányprogram, amelyet azután a kormány azon gyakorlata követ, hogy most ahhoz, hogy ehhez a jövőhöz eljussunk, éppen csak egy nadrágszíjmeghúzásra van szük ség. Talán a jelenlévők mindegyikének élménye, hogy az elmúlt évtizedek ilyen társadalmi tapasztalatról szólnak. (15.50) Mi úgy gondoltuk, hogy végre a jelent is el kell kezdeni. Azt a jelent, amelyik jelenben az az ember és az a család is sikeres lehet, a ki megéli, hogy van végre egy olyan gazdasági teljesítmény, amelyik lehetőséget ad adott kormányzati politika mellett arra, hogy az ő életkörülményei is javuljanak, és ezáltal élhessen azzal a szabadsággal, amit elvileg persze már a rendszerváltás óta bizt osít az alkotmány és a demokratikus intézmények. De van még egy oka is annak, hogy a kétszer száz napot ezzel az intézkedéssorral kezdtük, amiben benne van a béremelés, a 13. havi nyugdíj bevezetéséről szóló döntés, a reálbéreknek így aztán két év alatt eg y 22 százalékos növekedése, a reálnyugdíjaknak 15 százalékos növekedése, a gyermektámogatások, a 13. havi családi pótlék, és így tovább. Minderről itt szó esett. Van még egy oka is; az az oka, hogy annak a feladatnak, ami előttünk áll, az európai uniós csa tlakozás, csak akkor vághatunk neki, ha ez nem marad csak kormányzati program, nem marad csak szakmai programok gyűjteménye, hanem társadalmi programmá válik.
