Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az adatvédelmi biztos 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az adatvédelmi biztos beszámolójának elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
270 Ám mégse lenne elegendő ez, - bár mondom, a tendenciák ra főleg kellő támpontul szolgálna , mert hisz akkor nem tenne eleget az alkotmányban rögzített kötelezettségének, hogy bemutassa magát a tényleges helyzetet. A tényleges helyzet pedig, akárhogy is nézzük, de csak statisztikai módszerekkel mutatható be, v agyis össze kell vetni az előző év adatait, az ottani tendenciákat, és ez 177 oldalban le van írva, kiváló grafikonokkal. Nagyon sok mindent meg lehet ebből tudni, többek között meg lehet azt tudni, hogy 2000hez és 1999hez viszonyítva az ügyek száma csök kent. Ám itt jön az érdekesség: annak ellenére, hogy csökkent az ügyek aránya, mégis bizonyos kérdésekben 10 százalékkal nőtt két fontos alapjogi kérdésben. Külön vizsgálatot érdemelne, hogy vajon miért van így. Önmagában az, hogy csökkent az ügyek száma, nem feltétlenül jó, valóban nem feltétlenül jó, bár egy részét meg is magyarázza a jelentés, mégpedig arra az időre utal, amikor nem volt adatvédelmi biztos. A minisztériumoknak megvan az a kötelezettségük, hogy a jogszabályokat adatvédelmi kérdések miatt bemutatják az adatvédelmi biztosnak, és valahogy ez akkor elsikkadt, tehát sok ügylet nem jutott el az általános országgyűlési biztoshoz, aki ebben az időben ezt a tevékenységet folytatta. Mit tudunk még meg ezekből a jelentésekből? Rengeteg mindent, nagyo n sok mindent és nagyon sok érdekességet is. Megtudjuk például azt, hogy az összes ügy 55,8 százaléka panaszügy volt. Megtudjuk azt is, hogy az összes ügy 14,9 százaléka volt jogszabályvéleményezés, és valószínű, hogy ez a szám több lehetett volna 2001be n, ha az adatvédelmi biztos végig működik. Megtudjuk ebből a jelentésből azt, hogy Budapesten és vidéken milyen arányban panaszkodtak az állampolgárok. Budapesten többen. Miért? Erre is nyilván megvan a magyarázat, mégpedig azért - és erre is egy itteni sz ám mutat rá , mert hisz a panaszügyek nagy része, 86,9 százaléka az állami szervek ellen folyt, tehát ha az állami szervek ellen folyt a panaszügyek nagy része, és az állami szervek azért nagyrészt Budapesten vannak, hát világos, hogy akkor vidéken kevese bb panaszügy adódott, mint a fővárosban. Ezek olyan érdekes számok, hogy véleményem szerint tudniuk kellene az állampolgároknak is. És nem derül ki ebből az egyébként rendkívül kiváló beszámolóból, hogy vajon hány példányban jelenik meg, milyen körben terj esztik, csak az országgyűlési képviselők kapják meg, vagy az Országgyűlés hivatali, vagy szélesebb körben is terjesztik - mert ha nem, akkor mindenféleképpen javasolt lenne, hogy valamilyen formában, ha nem is ilyen hosszan, de lényegét tekintve közreadják ezeket a jelentéseket, hogy pont azok az állampolgárok, akik egyébként nagy számban valamilyen ügy miatt az adatvédelmi biztoshoz fordulnának, okulhassanak ezekből a példákból. Ez azért is nagyon fontos, mert hiszen a második rész, a 241 oldal konkrét ügy ekkel foglalkozik, ahol valóban egészen konkrét ügyekre, szinte tipikus ügyekre kaphatnak választ az állampolgárok. Néhány példát említenék. Ilyen például, hogy az elvált szülő is jogosult arra, hogy a gyermeke iskolai eredményét megtudhassa egyrészt a gye rmektől, másrészt az iskolától. Sajnos Magyarországon nagyon sok elvált szülő él, biztos, hogy rengeteg embert érint. Ugyanilyen tipikusnak mondható az a példa, ami olvasható ebből az összeállításból, hogy amikor a postán több pénzt adunk fel, akkor a post a kötelez bennünket arra, hogy a különböző csekkeken szereplő összegeket felvezessük egy összesítőre. Ezt nem lehet kifogásolni. Kifogásolni lehet azonban azt, ha arra is kötelez bennünket a posta, hogy nevünket és lakcímünket is felírjuk erre az összesítő re. Tehát ezek mind olyan hétköznapi dolgok, amelyek feltétlenül érdeklődésre tarthatnak számot, ám ha ezt csak mi, országgyűlési képviselők olvassuk, élvezettel olvassuk, de azt hiszem, ez nem elégséges. Magam is szeretnék kiemelten szólni egy felhozott p éldáról, amit leírtam, tehát nem reagálok egy itt elhangzottra, előre gondoltam rá. Arról van szó, hogy a köztisztviselői esküszövegben szerepel ez a kitétel, hogy "Isten engem úgy segéljen!". Két országgyűlési képviselő azzal fordult az adatvédelmi biztos hoz, hogy ez valószínűleg személyiségi jogokat sért. Egy kiváló levezetés olvasható ebben az állásfoglalásban, amely rámutat arra, hogy ezt nem lehet így felfogni, mert hiszen nem jogintézményről van szó, hanem egy társadalmi intézményről. Egy ősi társadal mi intézményről - ez
