Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
263 magát, mint a körzeti orvos, akit beteghez hívnak, és akkor a betegséget kell kezelni, néha persze szüléshez is, de az nagyon ritka - most nem a demográfiai problémára utalok ezzel. Érdekes, hogy Lezsák úr pont az ellenkezőjét mondja, nem is tudom, hogy bíráljae vagy sem, ugyanis azt mondja, hogy én leírok egy csomó olyan esetet, amiben megállapítom, hogy nem történt jogsértés. Most nem tudom, ez jó híre vagy rossz hír, nem derült ki a bírálatából, hogy ezt most ő tulajdonképpen miért is hozza szóba. Azzal a megállapításával pedig, hogy állítólag a konkrétumok hiányoznak az anyagból, nem tudok mit kezdeni, ugyanis ez nem felel meg a valóságnak - aki figyelmesen elolvasta az anyagot, az tudja. Ugyan mivel lenne magyarázható, hogy összesen 81 ajánlás, illetőleg kezdeményezés, jogalkotási javaslat született - vajon azért, mert nem voltak esetek? Nem pontosan értem, hogy miről van s zó. Egyébként a kezdeményezésekből 34et elfogadtak, az ajánlásokból 11et ugyancsak; nem hiszem, hogy abból lehetne kiindulni, hogy az érintett hatóságok valamiféle mazochizmustól hajtva akkor is elfogadták az ajánlást, amikor nem volt ügy, nem voltak pan aszok és nem voltak jogsértések. Úgyhogy ezt nyilván a képviselő úrnak saját magával kell megbeszélni, hogy hogyan érti ezt; nekem ellentmondásosnak tűnik, de lehet, hogy van rá magyarázat. Azt végképp nem értem, hogy én állítólag a homoszexuáliskérdésre kiterjesztettem volna a hatáskörömet. Örülnék neki, ha meg tudná mondani, hogy mire alapozza ezt a megállapítást. Én sohasem tekintettem a hatáskörömbe tartozónak a homoszexuálisok ügyét, és most sem tekintem annak, és a jövőben se fogom annak tekinteni - ha ennek etnikai vonatkozásai nincsenek. Úgyhogy akkor most itt, ha úgy gondolja, akkor ünnepélyesen kijelentem, hogy nem fogok foglalkozni a homoszexuálisok ügyével, és nem tekintem a kisebbségi törvény hatálya alá tartozónak a homoszexuálisok ügyét, mond om még egyszer, amennyiben etnikai vonatkozásai nincsenek. Ami azt a bírálatot illeti, miszerint itt elvont fejtegetések lennének: kedves képviselő úr, igen, ebben valóban vannak elvont fejtegetések. Ez az ombudsmannak hatásköre, az úgynevezett jogalkotási területtel való foglalkozás, és higgye el, nem az én hibám, hogy nekünk újra és újra ezzel a problémával kell foglalkozni, mert a jogalkotó nem végezte el a házi feladatát, ha úgy tetszik. Én azt gondolom, hogy nem volt egyetlen felszólaló, aki ne állítot ta volna, hogy ez valóban így van; egyébként nagyon meglepne, ha az ellenkezőjét lehetne bizonyítani, hiszen az emberi jogi bizottság elnökének a megállapításaiból mintha nem ez világlott volna ki, és ez egyébként is szinte közhelyszerű igazság, hogy a meg nem válaszolt jogalkotási igények itt torlódnak előttünk, ezekkel kell rendszeresen foglalkozni. Ha ezt elméleti ízűnek érzi, ezt én nagyon sajnálom, de nem találtam az Obtv.ben olyan rendelkezést, ami ezt megtiltaná nekem, hogy az elméleti problémákkal elméleti módon foglalkozzam. (16.50) Jó lenne, ha megmondaná, hogy melyik az az Obtv.rendelkezés, amely számomra ezt ne tenné lehetővé. Ami pedig a műfajjal kapcsolatos megállapításokat illeti: ez má r egyszer tavaly is elhangzott, akkor erre válaszoltam, hadd ne ismételjem meg önmagamat. Fodor Gáborral nem tudok vitatkozni, mert időközben elment, legfeljebb így a távolból tudom azt üzenni, hogy az úgynevezett gyűlöletbeszéd problémájáról szóló rész ké t témát tárgyal. Az egyik a jelenlegi, hatályos Btk.szabályozással kapcsolatban felmerülő alkalmazási nehézségek. Az újságírás által gyűlöletbeszédként aposztrofált jelenséggel szemben az úgynevezett közösség elleni igazgatás konkrét Btk.tényállásának jó vagy rossz volta a probléma gerince, és ezt lehet gyűlöletbeszédként is aposztrofálni, a közvélemény előtt így szokták tárgyalni. De nem erről van szó, hanem egy konkrét, a Btk. 269. §ának alkalmazhatósága, illetőleg az ekörül kialakult polémia, amelyben az akkori Igazságügyi Minisztérium, az akkori és mostani legfőbb ügyész és a mi hivatalunk vett részt, és egy, azt gondolom, gyümölcsözőnek tekinthető szakmai vita alakult ki az intézmények között, amelynek eredményeképpen különböző szövegek készültek el. Legjobb tudomásom szerint a jelenlegi Igazságügyi Minisztérium is napirenden tartja
