Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya):
264 ezt a kérdést, csupán az EU megfelelő keretszabályától várja, hogy a szabályozás EUkonform módon kerüljön a Magyar Országgyűlés elé. Tehát ez a dolog egyik része. Ami az úgynevezett gyűlöletbeszédnek a szólásszabadsággal kapcsolatban elhangzó pönalizálási problémáit illeti: nincs ezzel kapcsolatban nagyon határozott véleményem, és nem is hiszem, hogy a jelentésből ez a nagyon határozott állásfoglalás kiolvasható lett volna . Egészen egyszerűen azt a problémát járjuk körül, hogy a szólásszabadságnak hol van a határa, igaze vajon az, hogy a szólásszabadság határtalan. Nekem az a meggyőződésem, hogy nem. Nincs olyan érv, olyan tétel, amely alátámasztaná, hogy a szólásszabadság semmilyen körülmények között és semmilyen mértékben nem korlátozható. Nem azokat az érveket akarom felhozni, hogy Nyugateurópában, és nemcsak az ebből a szempontból különösnek számító Németországban és Ausztriában mi a helyzet, ahol történelmi okokból na gyon is súlyosan korlátozzák a szólásszabadságot; önmagában a holokauszttagadást vagy relativizálást, tehát nemcsak azt büntetik, ha valaki azt állítja, hogy nem volt holokauszt, hanem azt is büntetik, aki azt állítja, hogy volt ugyan, de nem olyan mérték ben, mint ahogy ezt egyesek állítják, tehát ez nagyon súlyos korlátozása a szólásszabadságnak - de felejtsük el Németországot! Ha megnézzük a többi országot, ahol ilyen történelmi teher, vagy ha úgy tetszik, történelmi felelősség nem merül fel - például Sv ájc, Belgium vagy Franciaország esetében , szintén van a szólásszabadságot korlátozó büntetőjogi rendelkezés. Azzal egyetértek, hogy ezzel nagyon óvatosan kell bánni; azzal egyetértek, hogy ez egy kétélű fegyver, amely visszafelé is elsülhet, és ezt lehet alkalmazni a szólásszabadság elfogadhatatlan korlátozására is. Tudom, hogy ez egy slippery slope, ahogy az angol mondja, egy veszélyes lejtő, csúszós lejtő, amelyen ha egyszer elindultunk, bizony megcsúszhatunk. De a problémával szembe kell nézni, és a ko nkrét szituációban kell eldönteni, hogy melyik megoldást választjuk. Csak jelezni szeretném, hogy most fejeződött be egy Európa tanácsi munka, amelyben az Európa Tanács szakbizottsága elkészítette a 7. számú politikai irányelvét vagy ajánlását - abban a sz erencsében volt részem, hogy magam is ennek a munkacsoportnak a részese lehettem , és ezt pár nappal ezelőtt fogadta el az Európa Tanács szakbizottsága, ez rövidesen napvilágot lát. Ebben van egy külön büntetőjogi szakasz, büntetőjogi fejezet, amelyik biz ony elég messzire megy, nemcsak a szólásszabadság relációjában, hanem például olyan, ha szabad ezt a kifejezést használom, alkotmányos szent tehenek esetében is, mint az egyesülési jog. Például ez az ajánlás igenis büntetni kéri a tagállamoktól a rasszista egyesületek támogatását vagy a rasszista egyesületekben való vezető szerep játszását, ami az egyesülési jognak szintén meglehetősen kemény korlátozása. Érdekes, hogy az európai fórum ezt nem kifogásolta. Az Európa Tanács az egyetlen olyan európai szerveze t, amely gyakorlatilag minden európai tagállamot magába tömörít, hiszen ez idő szerint 44 tagállama van, és még olyan országok is az Európa Tanács tagállamává váltak az elmúlt időszakban, amelyekről talán pár évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy Európáh oz tartoznak. Nem hiszem, hogy bármelyik irányba, akár a túlzott korlátlanság, akár a másik irányba érdemes lenne elmennünk és gondolkoznunk, de azt végig kell gondolnunk, hogy egy adott társadalmi környezetben milyen jogszabálytól milyen eredmény várható. Még egyszer mondom, nekem nincs eleve elhatározott koncepcióm ezzel kapcsolatban, egyszerűen a problémát igyekeztem az Országgyűlés elé tárni. Igyekeztem ugyan szorgalmasan jegyzetelni; ha esetleg mégis kihagytam volna valamit, akkor elnézést kérek. Köszö nöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Megkérdezem Szászfalvi László elnök urat, kíváne reagálni. (Szászfalvi László: Köszönöm, nem.) Nem.
