Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határoz... - DR. BALOGH MIKLÓS (MSZP): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa:
262 De hadd kezdjem azzal, hogy mégis azoknak örüljek, ha szabad ezt a szem élyes típusú érzelmet ebben a Házban megemlíteni vagy megpendíteni, akik elismerőleg szóltak, és nem azért, mert ez valamiféle személyes triumfálás vagy presztízsnövekedés vagy ehhez hasonló, hanem azért, mert - és ezt Lezsák Sándor pontosan látja, kivétel esen - a kisebbségi jogrend tényleg tele van bizonytalanságokkal, itt nagyon nehéz a bölcsek kövét zsebben tartva - erre mások is utaltak, Hargitai János mindenekelőtt , nagyon nehéz orákulumszerű igazságokat megfogalmazni, ugyanazokból az okokból, amiket Hargitai János említett. Egyrészt nagyon nehéz az összehasonlító jogelemzést segítségül hívni, ami a kollégáim egy részének, talán még az adatvédelemnek is rendelkezésére áll, hiszen van az adatvédelem nemzetközi világa, sőt hallhattuk, hogy az Uniónak is számos, adatvédelemmel kapcsolatos fontos dokumentuma van. Ugyanez kisebbségi relációban bizony hiányzik, ezért az embernek kicsit, ha szabad ezt a kifejezést használni, szatócs módjára magának kell megpróbálni végigjárni ezt a göröngyös utat, és minden j óindulatú támogatást az ember szívesen lát, és persze a kevésbé jóindulatúakat is elfogadja, mert a tolerancia egy fontos dolog, azokkal szemben is, akik ugyanezt nem tanúsítják az ember iránt; az egy krisztusi jellemvonás, ha a krisztusi elveknek megfelel ően él az ember, vagyis ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Milyen kár, hogy ezt nem mindenki gondolja hasonlóan - de térjünk a tárgyra. A kormány nevében az államtitkár úr által elmondottakkal kapcsolatban mindössze két olyan dolog volt, amire, azt gondolom, reagálni kell, a kollégáim részben ezt már megtették. Itt valóban az a nagy kérdés, hogy kiterjedjene a magánszférára vagy a magánszféra bizonyos elemeire az ombudsmani hatáskör vagy sem, és ez komoly dilemma, ezt érdemes alaposan megvizsgálni. Nem érdemes ezt formális kritériumok alapján vagy annak alapján eldönteni, hogy most nem terjed ki, és ezt a modellt fogadjuk el egyedül üdvözítőnek. És még az sem érv, az én megítélésem szerint legalábbis, hogy külföldön bizony vannak olyan biztosi intéz mények, hogy a svéd antidiszkriminációst vegyem példának, amely kifejezetten a magánszférában vizsgálja a diszkrimináció tilalmának érvényesülését. Sőt, az ön által is említett 2. számú 78as irányelv kifejezetten a magánszférára vonatkozik, hiszen az alka lmazásban állók egy nagyon jelentős része a magánszféra alkalmazásában áll. Igaz, általában azért az állam vagy a közszféra igen jelentős munkáltató, ugyanakkor furcsa lenne, ha a magánszférában dolgozók nem részesülnének hasonló védelemben, mint a közszfé rában dolgozók, tehát ez is egyfajta diszkriminációnak minősülne. Ezért sok érv szól pró és kontra; azt gondolom, hogy érdemes ezzel a problémával foglalkozni, az ombudsmani intézmény reformja kapcsán ezt érdemes napirendre tűzni, és meg kell nézni, hogy m elyek azok az érvek, amelyek mellette szólnak, és melyek azok, amelyek ellene. Önmagában azt az érvet, hogy ez megváltoztatná az ombudsmani intézmény jellegét, én eléggé formálisnak érzem, hiszen, gondolom, nem a gombhoz érdemes kabátot keresni, hanem ford ítva. Ami az úgynevezett nyelvügyben tett megállapításokat illeti, végül is annak idején én kaptam erre egy felkérést, az emberi jogi bizottság a napirendjére tűzte ezt a problémát, és felkért, hogy nyilvánítsak ebben véleményt. Ez az anyag, ami itt van, e nnek a véleménynek a szerkesztett változata, ami a törvényjavaslat menetében hozzájárult annak a megváltoztatásához. Amiket említ, az egyébként az eredeti törvényjavaslatban nem így volt, tehát amit mi bírálunk és itt megjelenik, az a vita során alakult úg y, ahogy alakult. Tehát mi nem azt mondtuk, hogy az egész úgy, ahogy van, rossz; bár megmondom őszintén, nekem úgy első ránézésre az az ismert anekdota jutott eszembe, amelyik a házasságról azt mondja, hogy a házasság szövetség olyan problémák elkerülésére , amelyek anélkül nem léteznének. De mi ezt annak idején a bizottság kérésének megfelelően elkészítettük, a bizottság rendelkezésére bocsátottuk, legjobb tudomásom szerint a bizottság felhasználta ezt az anyagot, és többek között ennek hatására kerültek be le azok a kisebbségi szempontból releváns rendelkezések, amelyekre az államtitkár úr is utalt. Szászfalvi elnök úr a pozitív példákat mintha picit hiányolta volna az anyagból. Én azt hiszem, hogy sajnos az ombudsman hivatalában, én mindig azt szoktam monda ni - azt hiszem, talán egyszer már a bizottsági ülésen is mondtam, bizonyára nem lesz önnek ismeretlen , kicsit az ember úgy érzi
