Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
237 Ez nyilván elgondolkodtató minden leendő biztos számára, hog y hol vannak az ő tevékenységének a határai, mennyire érdemes konfliktust vállalni a mindenkori kormányzattal. Nos, szeretném leszögezni: az én véleményem az, hogy érdemes és kell is. Ha szabad még erősebben fogalmaznom: én ezt is várom többek között a biz tosoktól kormánypárti képviselőként is, hogy igenis, ha kell, kritizálják erősen, és - majdnem azt mondtam, hogy támadják, de nem fogok ilyen harcos kifejezést használni: maradjunk ennél, hogy kritizálják - az ellenvéleményüket fejtsék ki a kormány munkájá val, avagy a kormány tevékenységével kapcsolatban, ha arról van szó. Azért szerettem volna itt elöljáróban is kifejezni és elmondani mindezeket a gondolatokat, mert itt minden képviselőtársam, aki különböző képviselőcsoportok nevében felszólal, megemlített e azt a sajátos és érdekes tünetet, hogy csökkent a panaszok száma. Írnak erről az általános biztos beszámolójában. (14.40) Nos, az, hogy csökken a panaszok száma, nyilván sok mindennek betudható. Én hallottam olyan értelmezést Lenkovics Barnabás adatvédel mi biztos úrtól, olvastam valamelyik újságban, hogy ő arra hivatkozott: mivel különböző biztosok - idézőjelbe tett biztosok - kezdtek el tevékenykedni, akik magukat ombudsmannak nevezik, oktatásban, betegjogban és máshol, ennek egyfajta elszívó hatása érvé nyesült. Lehet, hogy ez a magyarázat, én ezt készséggel elfogadom, ha engem erről meggyőznek. De én azt gondolom, az ügy megér annyit, hogy alaposan megvizsgáljuk, valóban eze a magyarázat. Mert ha nem ez a magyarázat, hanem mondjuk az, hogy a biztosok ta lán nem használták ki teljes mértékben a nyilvánosság adta lehetőséget, és nem léptek fel olyan eréllyel és olyan, a közéletben kialakított szívóhatással, ami az ügyeket, ha úgy tetszik, generálta volna és magához szívta volna, ha netán mégis ez lenne a kö vetkeztetés, az azért jelent valamit, az jelenthet problémát. És én azt gondolom, hogy ez megfontolandó, mert nem hiszem, hogy önmagában a panaszok száma csökkenne Magyarországon, hogy önmagában az ügyek száma, az emberi jogsérelmek száma csökkenne. Egy de mokrácia nem arról ismerszik meg, hogy az a tökéletes demokrácia, ha nincsenek emberi jogsérelmek - mindannyian tudjuk, hogy nem így van, mert mindenhol vannak, a tradicionális, hagyományos, kitűnően működő demokráciákban is. A kérdés mindig az, hogy ezeke t képesek vagyunke észrevenni, képesek vagyunke feldolgozni, szembenézni velük, és valamilyen módon normálisan reagálni ezekre. Tehát összefoglalóan: én ezt aggasztó jelnek tartom, a panaszok csökkenését, és javasolnám a biztosok számára, hogy alaposan v izsgálják meg, hogy minek köszönhető ez, nincse a hivatal működésében vagy maguknak a biztosoknak a működésében olyan elem, amin változtatni kellene. A másik megjegyzésem, amit tenni szeretnék - ez is egy kritikai jellegű megjegyzés lesz , egy konkrét üg yre vonatkozó megjegyzés. Tudjuk, érdekes helyzet alakult ki azzal, hogy az adatvédelmi biztos úr, Péterfalvi Attila később lett megválasztva, volt egy interregnum az ő tevékenységében, és ebben az időszakban az általános biztos, Lenkovics Barnabás látta e l az adatvédelmi biztos feladatait is. Egy kényes ügynek a megítélése pont erre az időszakra esett: ez a köztisztviselői eskü szövegének a kérdése. Természetesen nem kívánok ebbe a vitába belebocsátkozni, hogy helyes volte az adatvédelmi biztos hatáskörén ek az átvétele vagy sem. Azt gondolom, ez ma már a múlté - mindenesetre én hadd mondjam el itt a személyes meggyőződésemet. Én azt gondolom, hogy az az állásfoglalás, ami akkor megszületett... - szóval, szerintem jobb lenne, ha más jellegű és más tendenciá jú állásfoglalásokat tapasztalhatnánk a biztosok részéről. Emlékszünk az állásfoglalás lényegére: ha jól emlékszem, két szocialista képviselő fordult akkor az adatvédelmi biztoshoz, és végül is egy olyan állásfoglalás született, ami nagyjából úgy szólt, ho gy akár írásban, akár szóban nyilvánítja ki valaki a meggyőződését, senki nem tudja a későbbiekben, hogy az eskütevő valójában milyen meggyőződéssel rendelkezik. Nos, ezt a példát arra hozom fel, hogy én azt gondolom, az ombudsmani hivatalnak egy elég vilá gos értékelkötelezettséggel kell
