Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadás... - ELNÖK (Mandur László): - DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
238 rendelkezni az emberi jogok védelme mentén és a jogállam tisztelete mentén. Az én felfogásomban ez a típusú állásfoglalás igazából nem erősíti ezt a szellemet. Ennyit a kritikai megjegyzésekről, és a két kritikai megjegyzés mellett hadd zárjam le ezt a blokkot azzal, hogy mindezekkel együtt én a Szabad Demokraták Szövetsége nevében a parlamentnek elfogadásra ajánlom az adatvédelmi biztos beszámolóját, még akkor is, ha kritikát is mondok. Azt gondolom, kell is ilyet mondani, mert nem szeretném, ha a vita csak udvarias közhelyekből állna, amikor mindenki szépen megdicséri a biztosokat, és elmondja, hogy milyen nagyszerű, amit csinálnak. Nem hiszem, hogy ebből sokat profitálnának vagy sokat használnák a munkájukban. Ennyit én mi ndenképpen szerettem volna elmondani. De mindezekkel együtt is azt gondolom, hogy egy olyan érték az ombudsmanok működése és tevékenysége, és számtalan pozitívum is van ebben a beszámolóban - amikre én most nem akartam külön kitérni, mert képviselőtársaim megemlítették ezeket , amelyek miatt mi ezt elfogadásra javasoljuk. Szeretnék kitérni a kisebbségi biztos beszámolójára is, mert három lényeges elemet itt is szeretnék kiemelni. Itt is lesz, ha úgy tetszik, kritikai megjegyzésem, de itt inkább talán egy e lvi vita van köztünk. Kezdeném azzal - ez most nem a kritikai megjegyzés lesz , hogy a beszámolót, meg kell mondanom, kitűnőnek tartom. Azt kell mondanom, hogy önmagában mint beszámoló is élvezetes olvasmány, és nagyon sok gondolatot vet fel. Nagyon lénye gesnek tartom azt, amit a kisebbségi törvénnyel kapcsolatban és a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatban mond a kisebbségi biztos. Megjegyzem, a téma itt van a levegőben, az Országgyűlésnek nagyon komolyan figyelembe kell venni mindezeket a j avaslatokat, ajánlásokat, elképzeléseket. Örülök neki, hogy az emberi jogi bizottság egy országgyűlési határozati javaslatot is terjesztett a parlament elé, ami azt irányozza elő, hogy 2003ban a kormány tekintse át a kisebbségekre vonatkozó jogszabályokat - ehhez egy nagyon jó támpont a Kaltenbach Jenő által készített beszámoló. Nagyon fontosnak tartom a hátrányos megkülönböztetés elleni fellépést is, amit szintén régóta szorgalmaz Kaltenbach Jenő, sőt, egyenesen egy komplett törvénytervezetet tett le - má r jó ideje, még az előző ciklusban - az emberi jogi bizottság asztalára. Én az SZDSZ nevében is szeretném mondani, de ez a kormány álláspontjával is egybeesik, hogy mi nagyon határozottan mellette vagyunk az ilyen típusú törvény megalkotásának. Amit elvi v itaként említettem, az egy nagyon érzékeny és lényeges kérdés: a gyűlöletbeszéd kérdésével kapcsolatos. Ez egy régóta folyó vita, és most megint elő fog jönni itt, a parlamentben, pontosan a kormány jogalkotási elképzelései alapján, a büntető törvénykönyv módosítása kapcsán. Én szeretném itt is elmondani: általában nem hiszek abban, hogy a törvény szigorúbb szabályozásával gátat lehet vetni annak, hogy vannak egy társadalomban olyanok, akik számunkra elfogadhatatlan, visszataszító módon mások ellen keltenek hangulatot, gyűlöletbeszédet használnak. Én magát a gyűlöletbeszédet elfogadhatatlannak tartom, és azt gondolom, hogy kötelességünk, politikai és erkölcsi kötelességünk minden alkalommal fellépni ellene. Nem hiszek viszont a szólásszabadság korlátozásá ban mint járható útban. Természetesen meggyőzhető vagyok erről, mert nem mint valami merev dogmához ragaszkodom ehhez, és azt is tudom, hogy mindig az adott társadalmi kontextusban kell értelmeznünk a szabadságjogokat is, és bizony, nem lehet elvonatkoztat ni Magyarország helyzetétől és történelmétől sem. De én ezt mégis egy olyan értéknek érzem, amit nagyon erősen védenünk kell. Szeretném felhívni itt a figyelmet arra, hogy bizony, a közszereplőknek a mintamutatása sokszor sokkal fontosabb, mint a törvény e reje vagy a törvény szigora. Az, hogy a parlamentben milyen hangot használunk, hogy a közszereplők, vezető politikusok hogyan gondolkodnak erről a kérdésről, mi mellett teszik le a voksukat, az példamutató és sokszor erősen iránymutató, orientáló.
