Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
218 e gyfajta ambivalens kommunikáció történt, a sajtó az egész ügyet úgy tálalta, mintha a minisztérium ennek ellenkezőjét tette volna. Azt kell hogy mondjam, hogy nem a mi hibánkból, hiszen valóban voltak félreérthető megnyilvánulások az üggyel kapcsolatban. ( 13.00) Természetesen ez csak egy szelete volt az oktatással kapcsolatos ügyeinknek, hiszen a jól ismert problémák 2001ben is jelentkeztek, így az úgynevezett oktatási fejkvóta megint csak örökzöld ügye. Én remélem, hogy ezen a téren legalább egy vonatkozá sban - a hozzám eljutott információkból erre lehet következtetni - mintha a változás jelei kezdenének mutatkozni. Nagyon remélem, hogy ez egyben megszünteti azt a lehetetlen, áldatlan helyzetet, hogy egy központi állami költségvetést a céljával szögesen el lentétesen használtak föl számos iskolában ebben az országban, ugyanis az úgynevezett cigány kisebbségi fejkvótát tulajdonképpen a szegregáció legalizálására használták számos oktatási intézményben, ami - nem kell hogy mondjam - tökéletesen ellentétes volt azzal a központi szándékkal, amelyik ezt az intézményt egyáltalán létrehozta. (Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Viszonylag sok olyan információ érkezett hozzánk különböző ügyekből fakadóan - illetve az ezekből levonha tó következtetés mondatja velem azt, ami egyébként a 2002es évben is elég látványosan nyilvánult meg, de erre majd jövőre fogok visszatérni , hogy a közigazgatásunk, nyilván a korábbi évek, évtizedek szokásainak, attitűdjének megfelelően, túlságosan joga lkalmazó típusú, kissé bürokrata módon viselkedik és működik, és sokkal kevésbé képes egy modern közigazgatástól elvárható konfliktusmegelőző, konfliktuskezelő típusú magatartásra. A köztisztviselők nem jelentéktelen része ezekre a konfliktusokra a bürokra ta rutin eszközeivel és magatartásmódjával reagál - ahelyett, hogy egyébként, a saját helyzetét is megkönnyítendő, a konfliktuskezelés módszereit próbálná alkalmazni , időnként saját maga is hozzájárulva a konfliktus elmérgesedéséhez, súlyosabbá válásához . Azt hiszem, hogy a nyáron vagy ősszel történt események ezt a 2002. évre vonatkozóan is elég jól igazolják. Éppen ezért fordultunk a Belügyminisztériumhoz, hogy tegyen komplex intézkedéseket az ilyen jellegű közigazgatási rutinszemlélet megváltoztatása c éljából. Tudjuk persze, hogy ez egy nagyon komplex feladat, de éppen ezért érdemes időben elkezdeni foglalkozni vele, hiszen a közigazgatásra váró feladatok komplexitása, szakmai mélységeket megkövetelő volta a későbbiekben csak fokozódni fog, tehát a hely zet nem fog egyszerűsödni. Hiszen ha csak arra gondolok, hogy az egyébként is viszonylag nagy számú belföldi jogi szabályozáson kívül az acquis communautaireből fakadó összes terhet is fel kell vállalni a közigazgatásunknak, akkor azt hiszem, ez elég jó é rv arra, hogy ez egyébként is indokolt, a kisebbségi aspektuson kívül. Engedjék meg, hogy még röviden gyorsan kitérjek két témakörre. Az egyik ezek közül megint csak nem lesz új, ez pedig az úgynevezett egyenlő bánásmód problematikája, ezzel az én hivatalo m hosszabb ideje foglalkozik. Csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy két évvel ezelőtt egy ilyen tárgyú javaslatot terjesztettünk az akkori emberi jogi bizottság elé, és az emberi jogi bizottság ezt nagyon támogatólag fogadta. Nem rajtunk múlott, és azt gondolom, a bizottságon sem, hogy ebből a javaslatból a mai napig nem lett törvény. Azóta vagy azzal párhuzamosan az Európai Unió két irányelvet is elfogadott a 2000. év folyamán, ami kötelező erővel írja elő a tagállamok számára, hogy ilyen tárgyú be lső jogi szabályokat fogadjanak el. Most, hogy abban az örvendetes helyzetben vagyunk, hogy az Európai Unió tagsága nemcsak távoli vágy, hanem nagyon is közeli és kézzelfogható, azt hiszem, el kellene mozdulnunk arról a korábban követett értékrendről, filo zófiáról, hogy ráérünk, ebben a tekintetben nem érdemes túlságosan előreszaladni - azt hiszem, hogy ez egyáltalán nem így van, ennek az ellenkezője az igaz.
