Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (Mandur László):
219 Én örülök annak, hogy az Igazságügyi Minisztériumban megkezdődött egy ezzel kapcsolatos kodifikáció előkészítése, ugyanakkor szeretném fölhívni a figyelmet, megragadva ezt az alkalmat is, hogy számos buktatót rejt magában ez az út. Én most hadd ne menjek bele a szakmai részletkérdésekbe, de ha csak egyetlenegy dologra utalok: a hozzám eljuttatott koncep ció általános antidiszkriminációs jogszabályról beszél. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az EUnak két irányelve is van, de egyik sem általános, hanem kifejezetten etnikai - illetőleg, ahogy ezt az EU megfogalmazza: faji - direktíva, tehát a jogi sza bályozás középpontjában ez áll. Attól tartok, hogy a koncepció mintha az ügyet kissé - idézőjelben szólva - deetnicizálná, ennek összes veszélyével együtt. Végül, bár szakombudsmanként tőlem általában az előbb is taglalt szakkérdések tárgyalása várható el, de a négy egyenrangú parlamenti biztos egyikeként hadd nyilvánítsak röviden véleményt az ombudsmanügyről, úgy általában is. Nem véletlenül mondtam azt, hogy lassan tíz éve hatályos az ombudsmantörvény, illetőleg az országgyűlési biztosokról szóló törvény, és ez alatt a tíz év alatt számos tapasztalat gyülemlett föl. Ez a törvény azóta egy - engedjék meg nekem ezt a kiszólást - hirtelen felindulásból elkövetett törvénymódosításon kívül nem került górcső alá. Ez a törvénymódosítás, legalábbis megítélésem sze rint, nem volt igazán átgondolt, nem volt koncepciózus - hadd nevezzem így , éppen ezért azt gondolom, hogy eljött az ideje annak, hogy az ombudsmanok jogállásával, funkciójával kapcsolatos alapkérdéseket újra áttekintsük. Takács Albert kollégám már érint ette ezt a kérdést az úgynevezett miniszteri biztosok vonatkozásában, valamint a tervezés alatt lévő esetleges újabb intézmény létrehozása vonatkozásában. Hadd mondjam azt, hogy nem lenne szerencsés, ha csak ezt a két pillért látnánk, hiszen az egész épüle t újragondolásra szorul. Tehát nem arról van szó, hogy egy épület áll úgy, ahogy van, és most hozzáragasztunk még két szárnyat, hanem az egész épületet meg kellene nézni. Ezek nyilván olyan szakmai részletkérdések, amelyek egy expozét szétfeszítenének, és úgy látom, hogy én ezt már meg is tettem, úgyhogy itt abba is hagyom az időm lejártával. Mégis, egy utolsó mondatot engedjenek meg. Nagyon örülök annak, hogy ennek a kedves kötelezettségemnek újra eleget tehetek, és higgyék el, ezt nem a rutin mondatja vel em. A zárómondatom mindig a köszönet mondata, és azt hiszem, hogy ez így van rendjén. Én szeretném megköszönni először is azoknak az ügyfeleknek, akik megtiszteltek bennünket a bizalmukkal, számosan, hasonló mennyiségben, mint a korábbi években. Ez nem val amiféle értéktartalmú kifejezés akar lenni, mégis köszönöm azoknak, akik úgy gondolták, hogy tőlünk problémáiknak valamiféle orvoslását lehet elvárni, és remélem, hogy nem csalatkoztak túlságosan ebben a várakozásukban. Szeretném megköszönni a partnerintéz ményeknek, a közigazgatás minden olyan köztisztviselőjének, aki átérzi ennek a munkának a súlyát, még akkor is, ha időnként - idézőjelben szólva - a rossz oldalon ül, egy kicsit a megvádolt vagy a kritizált szerepében. Tudom, hogy ez a szerep nagyon nehéz, hiszen azért az ombudsmanokat is éri időnként kritika. És nem utolsósorban szeretném megköszönni a munkatársaimnak, hogy a segítségemre voltak ebben a munkában. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen Kaltenbach Jenőnek, a n emzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának a felszólalását. Megadom a szót Péterfalvi Attila úrnak, az adatvédelmi biztosnak. Parancsoljon, Péterfalvi úr, öné a szó. (13.10)
