Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
217 a leglényegesebb vonása egyben megfelelő átmenetet biztosít számomra egy szintén sokat vizsg ált, a jelentéseinkből szinte sohasem hiányzó nagy közszolgáltatás problémáinak kisebbségi szemüvegen keresztül való megvizsgálásához: ez pedig az oktatási rendszer. Nem mondok újat önöknek, akik azok közé a kevesek közé tartoznak, akik szorgalmasan végig szokták hallgatni az ombudsmani beszámolókat, hogy az oktatás a mi beszámolónkban mindig kitüntetett szerepet szokott kapni; nem ismétlem meg azokat az érveket, amelyek alapján ezt indokoltnak látom. Most mindössze egy momentumot szeretnék kiemelni az 2001es jelentésből, ez ugyanis a korábbihoz képest bizonyos mértékig nóvum, hiszen korábban az általános, illetőleg a középiskolát, az ott folyó oktatást vizsgáltuk, valamint kitértünk egy speciális problémára, az úgynevezett különleges tantervű vagy kisegítő iskolák ügyére. Most azonban - ha úgy tetszik, az oktatási vertikumot mintegy bezárva - arra voltunk kíváncsiak, hogy mi a helyzet a felsőoktatásban, amely nem kevésbé kulcskérdés, hiszen ott képződnek azok a pedagógusok, tanárok, akik fazont tudnak adni az iskolának; nyilvánvaló, hogy az iskolában uralkodó légkör, az ott közvetített tudás túlnyomó részben - az egyéb kondíciókon kívül - a pedagógusok szakmai, emberi minőségétől függ, éppen ezért a pedagógusképzés abszolút kulcskérdés ebből a szempontból. E ngedjék meg, hogy az idővel való gazdálkodás miatt is kicsit takarékoskodjam. Megmondom őszintén, az eredeti szándékom az volt, hogy szó szerint idézem a megállapításokat, amelyeket összefoglalva ez a magammal hozott dokumentum tartalmaz, most mégis inkább eltekintek ettől, hiszen megtettem ezt már az összes illetékes bizottság ülésén, így például az oktatási és tudományos bizottság ülésén is, ott a jegyzőkönyvekből ez nyomon követhető. Talán csak egy dologra korlátozódna a mondanivalóm, ez pedig az, hogy k icsit itt a nyilvánosság csatornáit is megragadva és felhasználva eloszlassam azt a sajtó által közvetített pontatlanságot, mintha a vizsgálatunk kizárólag egy probléma körül mozgott volna, tudniillik a pedagógusi vagy leendő pedagógusi attitűdök tekinteté ben. Ez egy komplex, átfogó vizsgálat volt, amiből a sajtó nyilván a legblikfangosabb, kétségkívül meglehetősen súlyos mondanivalót rejtő, de mégiscsak a legblikfangosabb részét ragadta ki, azt tudniillik, hogy a leendő pedagógusok ismeretei a kisebbségek világáról általában és különös tekintettel a roma gyerekekkel kapcsolatos problémákra egyrészt rendkívül hiányosak, annak ellenére, hogy a felsőoktatási intézményekben ilyen tárgyú oktatási program többkevesebb mértékben folyik. De ami ennél is rosszabb, ami talán a nem ismerés, a nem tudás számlájára is írható, legalábbis részben, azok a negatív attitűdök, amivel a leendő pedagógusok szemlélik leendő pályájukat és a leendő pályájukon őket körülvevő világot. Ugyanakkor a vizsgálat nagyon sok megállapítást tett a roma gyerekeken kívül; a jogszabályi környezettel kapcsolatban például megállapította, hogy az ezen a területen megtalálható rendkívül sok és időnként egymásnak ellentmondó, felesleges, időnként redundáns módon fogalmazó jogszabályok között érdemes lenne nagyobb rendet teremteni, egyes jogszabályokat talán hatályon kívül helyezni, másokat egymáshoz illeszteni. Ezenkívül sokat foglalkoztunk a nemzeti kisebbségek anyanyelvi identitásának megőrzése szempontjából rendkívül fontos, úgynevezett vendégtanár rendszerrel és ennek esetleges anomáliáival. Foglalkoztunk a diplomák egyenjogúságának kérdésével, és megállapítottuk, hogy bizony ezen a területen a kisebbségi törvény előírásai úgyszólván egyáltalán nem érvényesülnek, hiszen ma tulajdonképpen közömbös na gybanegészében, hogy egy diplomát a pozsonyi egyetemen szerzette meg egy hazai szlovák család gyermeke vagy Burkina Fasóban vagy Mongóliában, hiszen a honosítási eljárásban szinte semmi különbség nincs, ami nyilvánvalóan ellentmond a kisebbségi törvény s zövegének is meg a szellemének is ezen a területen is. Ajánlottunk megoldásokat az oktatási kormányzat számára. Meg kell hogy mondjam, a vizsgálataink megállapításait a minisztérium, az akkori minisztérium lényegében elfogadta, amit azért érdemes megemlíte ni, sőt azt kell hogy mondjam, és ezt örömmel teszem, hogy egy szakmai érveket alapvetően figyelembe vevő, pozitív dialógus alakult ki a két intézmény között, amit mondom, azért tartok érdemesnek külön megjegyezni, mert a sajtóból nem ez tükröződött; itt
