Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
216 fogjuk tudni oldani, legalább részben, vagy legalábbis jelentős lépéseket tudunk tenni a problémák megoldása érdekében. Most viszont sajnos azt kell megállapítanom, hogy azok a gondok, amelyek korábban jelentkeztek, minden erőfeszítés ellenére mit sem vesztettek aktualitásukból. Természetesen nem azt akarom mondani, hogy az elmúlt időszakban nem történtek próbálkozások ezeknek a gondoknak az orvoslására, de a végkifejlet sajnos - azt kell mondanom: mint ezen a területen annyiszor - elmaradt, ped ig tulajdonképpen pátoszra éppen nekem lenne okom, hiszen éppen tegnap, egy bensőséges ünnepség keretében került megünneplésre a kisebbségek napja, és ezen kitüntetéseket adott át a miniszterelnök úr, elhangzottak az ilyenkor szokásos ünnepi beszédek. Talá n az sem érdektelen, hogy maga a kisebbségi törvény is csaknem 10 éves - jövőre lesz 10 éves, tehát közeledünk a 10. évfordulóhoz , sőt, ezt az ombudsmantörvénnyel kapcsolatban is el lehet mondani; erre majd szeretnék néhány gondolat erejéig visszatérni. De melyek azok a területek, amelyekre egy évvel ezelőtt is és most is utaltam, illetőleg utalni fogok? Kisebbségi területen van egy nagy, átfogó jogi szabályozás, ez a kisebbségi kódex, ha úgy tetszik, amely átfogó jelleggel szabályozza az egész joganyagot . Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy csak ez a törvény az, amelyik hat erre a területre, hiszen számos más törvénynek és alacsonyabb szintű jogszabálynak is tárgya ez, ugyanakkor kétségkívül ez az, amelyik szerkezetet, fazont ad a kisebbségi joganyagnak Magyarországon. Ezzel kapcsolatban már a tavalyi és az azt megelőző beszámolóban, sőt, már 1999ben utaltunk azokra a veszélyekre, amelyek akkor még csak fenyegető veszélyek voltak. Azóta sajnos jó jósnak bizonyultunk. (12.50) Arról van szó, ho gy időközben néhány héttel ezelőtt lezajlottak a helyi önkormányzati, illetőleg kisebbségi önkormányzati választások, és azok a feszültségek, gondok, amelyeket évekkel korábban jeleztünk, nemcsak hogy beigazolódtak, hanem egészen - azt is mondhatnám, hogy látványos, ha ez a jelző nem lenne túlságosan pozitív kicsengésű , ha úgy tetszik, demonstratív módon bizonyították a jogi szabályozás elégtelenségét. Éppen ezért talán nem túlzás azt mondani, hogy a reform tovább nem halasztható, a huszonnegyedik óra utá n vagyunk. Még egy hasonló választást nemcsak hogy nem célszerű megtartani, hanem kifejezetten káros lenne nemcsak az érintett közösségek, hanem az egész ország tekintélye szempontjából. Nem fogok belemenni részletekbe, hiszen az események jól ismertek, a sajtó elég sokat foglalkozott vele, csak talán egy gondolat erejéig szeretnék utalni a vezérelvre, ami alapján a változtatást én legalábbis szükségesnek, sőt lehetségesnek is tartom. Hiszen ezen a területen nem könnyű megtalálni a helyes utat, számos érdek et kell egyeztetni, és nem utolsósorban ennek a komplexitásnak a számlájára írható, hogy az elmúlt években ezt a modus vivendit nem sikerült megtalálni. Ez a vezérelv, az én olvasatomban legalábbis - és támaszkodom mind az alkotmány, mind pedig a kisebbség i törvény megfelelő rendelkezéseire , a kisebbségek korlátozott önrendelkezési joga, vagy ha úgy tetszik, az önazonossághoz való jog, amiről a törvény azt mondja, hogy ez egyszerre egyéni és kollektív jog is. Sajnos, a választójogi törvény egy téves értel mezés áldozatává vált, és egy parttalan, úgynevezett szabad identitásválasztási jogelv alapján határozta meg a választójogi szabályokat, amelyek nemcsak katasztrofális eredményhez vezettek, hanem meggyőződésem szerint nem is felelnek meg a jogrend, így az alkotmány előírásainak sem. A kijelentés súlyos, mégis megkockáztatom: az elmúlt három kisebbségi önkormányzati választás egyike sem volt alkotmányos. A reform tehát ezt a vezérelvet kell hogy szem előtt tartsa, és ebben az irányban kell megtalálnunk a meg felelő megoldást, amihez nem nyújt túl nagy segítséget, hogy az ügyben ugyan illetékes, mégis köztisztviselői megbízást maguknak mondhatók egyfajta prejudikatív megszólalásai bizony nem túlságosan hasznosak. A másik megoldandó problé ma ebben a körben megint csak nem újdonság: ez az úgynevezett kulturális autonómia tartalmának a kitöltése. Ezt is tologatjuk magunk előtt hosszabb ideje, és ennek
