Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló; az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2001. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szól... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettese, a napirendi pont előadója:
214 jogállam követelményeire; ez évente mintegy ötszáz ügyet tett ki, tehát amikor az érvelésnek ez volt az alapja. A 2001. év során a jogállami jogbiztonságra és a tisztességes eljárá sra hivatkozó döntéseink száma csökkent, és emlékeim szerint kétszáz körül mozgott. Ennek pedig az a magyarázata, hogy igyekeztünk olyan jogfelfogást képviselni és megvalósítani, ami a nevesített emberi jogokat állítja előtérbe, ha erre lehetőség van, tehá t valóban csak végső eszközként, saját kényelmünket és szellemi erőfeszítéseinket nem kímélve, csak akkor fordulunk a jogállami jogbiztonság és a tisztességes eljáráshoz való jog alapján, ha végképpen más mód nincs. Ezzel azt próbáljuk elérni, hogy az alko tmányban fölsorolt többi jog tekintélye, ismertsége és alkalmazása is megfelelő mértékben érvényesüljön. Vannak az ombudsman gyakorlatában sztenderd, visszatérő témák, amelyek állandóan szerepelnek a beszámolókban. Ezek közül szeretném megemlíteni a gyerme ki jogokat, illetőleg az ifjúság védelmével kapcsolatos jogokat. Nagyon sok esetben az ilyen fajta jogsérelmek, alkotmányos visszásságok nem a jogalkalmazás hibájából, hanem anyagi, materiális, személyi feltételek hiányából következnek be. Éppen ezért az o rszággyűlési biztos kiemelt feladatának tekinti - különös tekintettel azért, mert a gyermekek és a fiatalkorúak általában nincsenek abban a helyzetben, hogy jogaikat és érdekeiket megfelelően képviseljék , hogy hivatalból is folytasson vizsgálatokat, és i dőről időre visszatérjen a korábbi vizsgálatok megállapításainak ellenőrzéséhez, tehát az utóvizsgálatok gyakorlata is kiterjedt. Érdemes megemlíteni az ombudsmani gyakorlatból a környezethez, az egészséges környezethez való jog helyzetét. Ez a jog nemcsak abból a szempontból minősül egy új alapvető jognak, hogy a harmadik generációs jogok közé tartozik, hanem azért is, mert a korábbi évek azt mutatták, hogy az állampolgárok a környezeti jogok sérelmére panaszaikban általában nem szoktak hivatkozni, hanem i nkább valamilyen más, ezzel összefüggésbe hozható jogot állítottak előtérbe. A környezeti jogi tárgyú panaszok megnövekedése arra enged következtetni, hogy az állampolgárok környezeti tudatossága növekszik, és ez az ombudsmant az elé a feladat elé állítja, hogy kidolgozza ennek a jognak azokat a belső dogmatikai összetevőit, amelyek jórészt hiányoznak, és az elmúlt egy évben hozott döntéseink erre törekedtek. (12.40) Állandóan visszatérő problémát jelent a személyi szabadság megsértésével kapcsolatos ügyek száma. Ez elsősorban azért érzékeny és azért fontos kérdés, mert az erőszakszervezetek képesek és alkalmasak arra, hogy ilyen jogsértést elkövessenek: az ezekkel szembeni jogvédelem lehetőségének megteremtése nyilvánvalóan eminens feladat. A tavalyi év tap asztalatai azt mutatják, hogy sok esetben azért lehetett alkotmányos visszásságot megállapítani, mert egy hatósági intézkedés, ami a személyi szabadságot érintette, látszólag jogszerű volt, megfelelt a jogszabály szöveg szerinti értelmének, de nem volt sza kszerű abban az értelemben, ahogy egy hatóságnak, egy erőszakszervezetnek a maga eszközeivel élni kell. A 2001. év során nagy, átfogó vizsgálat zajlott idegenrendészeti és menekültügyi kérdésekben, amelyeknek a jelentőségét nemcsak az emberi jogoknak az e területen megmutatkozó törékenysége, hanem az európai integráció közelsége is indokolja. Az ombudsmani megállapítás nemcsak a konkrét ügyekkel és a konkrét panaszokkal foglalkozott, hanem a jogalkalmazási kérdéseknek egy általánosabb összefüggésére is ráir ányította a figyelmet, nevezetesen arra, hogy az idegenrendészeti jogszabályokat és a menekültügyi jogszabályokat milyen arányban, milyen viszonyban kell alkalmazni. Megállapításaink azt fejezték ki, hogy a menekültügyi jogszabályoknak elsőbbségük van az i degenrendészeti jogszabályokkal szemben, ennek megfelelően a kényszerítő eszközök és a szankciók alkalmazása is másképpen alakul, mint ahogy ez ma a hatóságok gyakorlatában szokásos. A rendelkezésemre álló néhány percben egykét olyan dolgot szeretnék mege mlíteni, ami úgy tartozik a 2001. évi tevékenységünkhöz, hogy annak az eredménye, annak a következménye lehet, hogy a későbbiek során fog realizálódni.
