Országgyűlési napló - 2002. évi téli rendkívüli ülésszak
2002. december 18 (44. szám) - A pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz):
191 lassítja az ügymenetet, és további munkaterhet jelent a szolgáltatást nyújtók számára. Állampolgári oldalról is sértő lehet, hogy feltételezik azokról, akik mondjuk lakást, gépkocsit vagy valamely nagyobb értékű ingóságot vásárolnak, hogy pénzük bűnözésből származik. Úgy vélem azonban, hogy azokat a kötelezettségeket, amelyeket ez a készülő törvény ró ránk, váll alnunk kell, és a törvény céljaival a társadalom egyetért. Tisztelt Ház! Nézzük magát a törvényt! Jelen kodifikálás legfőbb formai indoka az, hogy az úgynevezett terrortörvény - amely tartalmazza a hatályos pénzmosásról szóló törvény módosítását - előírja, hogy a kormány 2002. november 30áig terjessze az Országgyűlés elé a jogi szakmákat szabályozó pénzmosás elleni szabályokat. A viszonylag rövid, 21 szakaszból álló törvény meglepő módon a következő alcímekkel tagolódik: Értelmező rendelkezések; Az ügyvéde kre és közjegyzőkre vonatkozó rendelkezések; Záró- és átmeneti rendelkezések. Ezzel a technikával az új törvény középső, tényleges tartalmi részét nem jelöli semmilyen megkülönböztetés, nincs megfelelően taglalva, ezért javasolom, hogy a javaslat 37. §a kapjon Azonosítási kötelezettség alcímet, a 813. § pedig Bejelentési kötelezettség és egyéb eljárási szabályok alcímet. Ezzel kapcsolatban módosító indítványomat benyújtottam. Az új törvény tartalmaz értelmező rendelkezéseket, amelyek pontosítják az ügyfé l, az üzleti kapcsolat, az azonosítás, a bejelentési kötelezettség, a könyvviteli tevékenység, az adótanácsadói, adószakértői, az okleveles adószakértői, valamint az ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység fogalmát. Meghatározásra kerül az is, hogy kit k ell érteni tényleges tulajdonos alatt. A törvény meghatározza azokat a szerveket, amelyek az állami és szakmai felügyeletet látják el. A törvény második szerkezeti egysége foglalkozik az azonosítási kötelezettséggel. Pontosan meghatározásra kerül az, hogy mikor, milyen esetekben és kit kell azonosítani, milyen adatokat kell felvenni és milyen azonosító okmányok alapján. Változás az előző szabályokhoz képest az, hogy nemcsak az ügyfelet, hanem az ügyfél nevében a szolgáltatónál eljáró alkalmazottját, a rende lkezésre jogosultat is azonosítani kell. Rendelkezik a törvény - nagyon helyesen - az úgynevezett alvószámlák esetén követendő eljárásról is. Ezentúl szigorúbb szabályozás fog vonatkozni a kaszinókra, ugyanis azonosítaniuk kell az ügyfeleiket a kaszinó ter ületére való belépéskor is, függetlenül az ügyfél által elköltött pénzösszegtől. Ez talán kicsit szigorú szabályozásnak tűnik, de amennyiben megfelel a nemzetközi normáknak vagy az ajánlásnak, akkor javasolom bent hagyni a szövegben. Viszont enyhébb szabál yozás fog vonatkozni a biztosítókra, hiszen a kisebb összegű élet- és nyugdíjbiztosításokat, illetve a csoportos biztosításokat kiveszi a törvény a bejelentési kötelezettség alól; a csoportos biztosításoknál elég a szerződést kötő személyt azonosítani. Ebb en a részben szabályozza a javaslat a tényleges tulajdonos megállapítására vonatkozó szabályokat. Azt hiszem, nem kell sokat taglalni azt, hogy ennek mekkora jelentősége van nemcsak a pénzmosás elleni harcban, hanem a szervezett bűnözés ellen folytatott ha rcban is. A törvényjavaslat következő egysége a bejelentési kötelezettségről rendelkezik. A bejelentésre a szolgáltató alkalmazottja kötelezett a kijelölt személy felé, meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő bejelentőlapon. Talán emlékeznek tisz telt képviselőtársaim azokra a jóindulatú cikkekre, amelyek az úgynevezett téglatörvényről szóltak. Sokan kifogásolták, hogy a könyvelőkre, adótanácsadókra és könyvvizsgálókra is kiterjesztették a bejelentési kötelezettségeket. Ezáltal az ilyen szolgáltató k - úgymond - besúgókká válnának, akiknek árulkodniuk kell az ügyfeleikre. Azután itt, a parlamentben a nyáron egy könnyed politikai vitában sikerült összekevernünk ezeket a fogalmakat, úgyhogy ma már Magyarországon senki sem tudja pontosan, mit takarnak a besúgó, spicli, tégla és ügynök kifejezések, sőt, már különbséget sem tudunk tenni köztük. De nyugtassuk meg az ilyen szolgáltatókat: nem kell a kollégáikról rendszeresen jelentést készíteniük, és azt sem várjuk el tőlük, hogy megküzdjenek a KGBvel a nem zeti érdekeinkért, egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy ők is bekapcsolódjanak a pénzmosás elleni küzdelembe.
