Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
872 nemzeti stratégiát dolgoz ki, amelynek csak egy része lehet a tárgyra vonatkozó jogalkotás; ezt ki kell egészítenie a meglévő gyermek- és családvédelmi intézmények fejlesztésének, a szakemberképzésnek, a felvilágosító tevékenységnek, illetve különböző pozitív programoknak. Szeptember 25én a családon belüli erőszakkal kapcsolatos jogi szabályozást áttekintő és az esetleges jogszabályalkotást előkészítő munkacsoport alakult a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium esélyegyenlőségi főigazgatóságának kezdeményezésére. Ebben a munkában civil szervezetek és tudományos műhelyek is részt vesznek, áttekintve a nemzetközi kötelezettségválla lásainkat, a hatályos büntető szabályokat, a családon belüli erőszak megelőzésére és kezelésére hivatott intézményrendszert, a témával foglalkozó szakemberképzés helyzetét, valamint a közvéleményformálás lehetőségeit, hogy hatékony, érdemleges változások történjenek ezen a téren. A vonatkozó nemzetközi normák értelmében a családon belüli erőszak nem tekinthető magánügynek, olyan megnyilvánulásnak, amellyel szemben ne lenne helye hivatalból történő hatósági fellépésnek. A rendőrség hatékony és szakszerű alk almazása elengedhetetlen eleme az állami fellépésnek, amire a hatályos magyar jogszabályok ma is lehetőséget adnak, azonban a jogalkalmazásban bizonytalanságok érzékelhetőek. Többször felvetődött már a családon belüli erőszaknak önálló tényállásként történ ő szankcionálása, megjelenése a büntető törvénykönyvben. Ugyan a törvény nem tartalmaz "családon belüli erőszak" című tényállást, ám amennyiben az elkövetési magatartás valamely Btk.beli tényállás keretei közé illik, az lehetővé teszi a megfelelő szankcio nálást. A cselekmények közül ilyen lehet az emberölés bűntette, a testi sértés vétsége vagy bűntette, a kényszerítés vagy a személyi szabadság megsértésének bűntette, a kiskorú veszélyeztetésének bűntette és az erőszakos közösülés bűntette is. Általánosság ban ugyanakkor elmondható, hogy más európai büntető törvénykönyvek sem pönalizálják külön a családon belüli erőszakot. Az új Btk. kodifikációs előkészületei jelenleg is folynak. E munka során az Igazságügyi Minisztérium megvizsgálja a büntetőjogi felelőssé g kérdését, ám egy ilyen tényállás megalkotását alkotmányos szempontból is különösen gondosan kell kezelni. Az Alkotmánybíróság egy határozatában kitért arra, hogy: "Az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a tilalmazott magatartást leíró tényállásn ak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Vigyázni kell tehát, hogy a tényállás a büntetendő magatartások körét ne túl szélesen jelölje ki, és elég határozott legyen." Ez azt jelenti, hogy a tényállásban pontosan meg kell határozni az elkövetési magatartást. Ebben az esetben ez pedig csak úgy lehetséges, hogy különböző súlyú magatartásokat rögzítene a jogalkotó. Tekintettel az elkövetési magat artások sokféleségére és különböző súlyára, a tiltott magatartás büntetési tételeit is eltérően kellene alakítani, hiszen a büntetőjogi szankció alkalmazásának az a feltétele, hogy csak a büntetőjogi reagálást igénylő problémákra alkalmazható, miután megvi zsgálták, rendelkezésre állnake más, azaz nem jogi eszközök. Csak ezután következhet a jogi szankció, ezek közül pedig utolsóként merülhet fel a szükséges mértékben a büntetőjogi büntetés alkalmazása. A szankciók alkalmazásához a magyar jogi tradíciók és a nemzetközi normák alapján is több elvárás kapcsolódik. Hatékonynak, azaz visszatartó hatásúnak, az okozott sérelemmel és az elérni kívánt céllal arányosnak, az azonos súlyú jogsérelmek esetén pedig a szokásos szankciókhoz hasonlónak kell lennie. Hatékony lehet azonban a családon belüli erőszak kiküszöbölésére a néhány európai államban már alkalmazott polgári eljárásjogi intézmény, az úgynevezett távolságtartás. Ezen intézkedés bevezetésének lehetőségét főképp osztrák és német tapasztalatokra támaszkodva m eg kell és meg lehet vizsgálni. Ezen intézmény célja, hogy ne a bántalmazott, megfélemlített áldozatoknak, hanem az elkövetőnek kelljen elhagynia az elkövetés helyszínét, illetve ne fenyegethesse, zaklathassa a
