Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 2 (24. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - HARRACH PÉTER (Fidesz): - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
873 sértettet. Ezeket a rendelkezéseket általában a bíróság hozza, ám a rendőrség is intézkedhet a valószínűsíthető elkövető eltávolításáról. Úgy gondolom, van bőven (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mit tennünk ebben a témában. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormány pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem a képviselőcsoportok vezetőit, ki kíván kétperces időkeretben felszólalni. Harrach Péter képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, megadom a szót. HAR RACH PÉTER (Fidesz) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon örülök annak, hogy önálló munkacsoport alakult a téma kezelésére. Annak különösen, hogy feltehetően ugyanazon egység ugyanazon munkatá rsai teszik ezt, akik az előző ciklusban is ezzel foglalkoztak. Akkor a civil szervezetekkel történt egyeztetés során kialakult már egészen a normaszövegig az előterjesztésnek nem csupán a koncepciója, hanem a szövegezése is. Feltehetően nem lesz különbség a két anyag között, és ezért hamar a Ház elé kerülhet. Engedjenek meg azonban néhány gondolatot a témával kapcsolatban. A helyes gondolkodás alapja a jó megkülönböztetés. Itt meg kell különböztetnünk a brutalitást és a gyermekek elleni erőszakot a szülői nevelésnek olyan eszközeitől, amelyek sokak szemében erőszaknak tűnhetnek. Az előző kettő nem enyhe, hanem kifejezetten szigorú büntetést igényel. Azonban hadd mondjam el azt, hogy nem venném jó néven én magam sem, ha a gyermekkoromban kapott atyai pofonok at ma bárki elvitatná tőlem, és azoknak a nevelő hatását kétségbe vonná. Engedjenek meg nekem ennyit. A másik gondolat, amit szeretnék elmondani, hogy kétféle megközelítése van a kérdésnek. Vigyázni kell arra, hogy semmiképpen ne sérüljön az ép család azok tól az eszközöktől, amiket egyébként egy másik, már családnak nem nevezhető és brutális eszközöket alkalmazható szülővel szemben kell alkalmazni. Úgy gondolom, a hosszú távú megoldást a család megerősítése jelenti, hogy azokat a funkcióikat, amik az óvóvé dő funkció, a gyógyító funkció, be tudják tölteni. Ezért emellett - ahogy az államtitkár úr is említette - a szakmai megerősítésre, a családgondozásra is szükség van. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Kuncze Gábor frakcióvezető úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. (9.10) KUNCZE GÁBOR (SZDSZ) : Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan témát vetett fel a parlamentben az államtitkár úr, ami a nyilvánosságot nagy on erősen foglalkoztatja, és ami igen hosszú ideje velünk van, és eddig igazából nem tudtunk vele mit kezdeni. Vita bontakozott ki arról, hogy kelleneke új szabályok, vagy a régieket kell megfelelő módon alkalmazni. Ha ez az utóbbi igaz, akkor is van mit tenni. El is hangzott államtitkár úr felszólalásában, hogy a felkészítés, a képzés terén, a szereplők kellő felkészítésében van mit javítani, hiszen sokszor azok a szereplők, akik tehetnének valamit, nincsenek tudatában annak, hogy cselekedniük kell, adott esetben nem veszik észre, hogy lépniük kellene, vagy eszközök hiányában nem cselekednek, mint például azt a rendőrség időnként szokta tenni. Meg kellene erősíteni az 1997es gyermekjóléti törvénnyel létrehozott gyermekjóléti szolgálatokat, mert sok esetbe n nem végzik vagy nem tudják végezni kellő színvonalon a tevékenységüket, illetve szükség van a civil szféra erőteljes bevonására, s nemcsak a törvény vagy a
