Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
851 Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1 997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája . Az önálló indítványt T/768. számon, az önkormányzati bizottság ajánlását pedig T/768/3. számon kapták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy az előterjesztéshez csak egyetlen módosító javaslat érkezett, a részletes vita egy szakaszból fog állni. Megnyitom tehát a részletes vitát, megkérdezem, kíváne valaki felszólalni a vitában. A monitoromon Bakonyi Tibor nevét látom, valószínűleg téves gombnyomás eredményeképpe n. (Balsay István jelentkezik.) Képviselő úr, kérem, hogy jelentkezzen be a gombbal. (Megtörténik.) Balsay István képviselő úrnak, a FideszMagyar Polgári Párt részéről, megadom a szót. Parancsoljon, öné a szó. BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Ti sztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Előterjesztő! A módosító javaslatot azért nyújtottam be, mert úgy gondolom, hogy a településrendezési tervek elkészítésére több okból szükség van. Minden határidőmódosítás - Magyarországon, ahol rendezetlen települések so kasága található - ezt a lemaradásunkat és a károk növekedését csak tetézi. (16.20) A módosító javaslatomat azzal a célzattal adtam be, hogy ne minden települést mentesítsünk a kötelezettsége alól, hanem a városokat, a kiemelt térségeken lévő településeket és természetesen azokat az agglomerációkat, ahol már most is tízezrek tüntetnek, és gondolom, az önkormányzati választásokon is meghatározó erővel bírnak azok a zöld, az épített környezetet és saját környezetüket mentő csoportok, amelyek féltik a saját o tthonaikat, gyerekeiket, unokáikat, féltik a rétet, az erdőt, a legelőt és mindazt, ami otthonná teszi a lakást, mindazt, ami egy településből csodálatos falut vagy várost varázsol. Nem tartom igaznak azt a megállapítást, hogy ez egy új kötelezettség a tel epülések számára, és az előző kormány vagy az előző kormányok soha nem adták meg az önkormányzat számára a szükséges hozzájárulást. Amióta világ a világ, Urtól Utópiáig, mondhatnám, de biztos, hogy a magyar települések, még a honfoglalás előtti időszakban is, tervezett módon határozták meg azok a közösségek, hogy hová kerüljenek a közösség számára szükséges létesítmények, hol legyen a lakóhely, hol legyen az állattartó hely, milyen szabályok vonatkozzanak az újonnan betelepülőkre, hol legyen a templom és íg y tovább. Az önkormányzatiság kezdeti szakaszában is beszélhetünk arról, hogy a rendezett települések fogalmát is használta a magyar jogrendszer, ami azt jelentette, hogy bírtak olyan szabályozással, mai szóhasználattal olyan térszerkezettel, amely megálla pította, hogy a települések fejlesztéséhez szükséges területek hol helyezkednek el, hol van a közlegelő, hol van az erdő, hol van a vízelvezető árok. S ha itt nem műszaki képviselőtársak vannak, akkor hadd mondjam, hogy a magyar településtervezés, a magyar térképészet világhírű, ugyanakkor mégis elmaradott technikákat szorgalmazunk és hagyunk jóvá, analóg térképeket, ahelyett, hogy a már rendelkezésre álló digitális technikával ezeket az értékes információkat, amelyekből ma mezőgazdasági támogatásokat is jó váhagy az Unió, amelyből a nemzeti kataszterben a polgár meg tudja állapítani egy kattintással,
