Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. október 1 (23. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - LEZSÁK SÁNDOR (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár:
835 részben tradicionális okokból - várhatóan kevés férfitársam fog élni. A tervezet ezen túllépve azt is biztosítani kívánja, hogy a házastársak családi nevüket összekapcsolva alakíthassák ki k özös házassági nevüket. Ezt a lehetőséget várhatóan számos házasulandó választja majd. A törvényjavaslat tárgyalása során megnyugvással tapasztaltam, hogy a módosítás tervezett irányával, egyes rendelkezéseivel alapvetően valamennyi parlamenti párt egyetér t. (15.10) Tisztelt Országgyűlés! Az új polgári törvénykönyv kodifikációja folyamatban van, a kormány első olvasatban már elfogadta a koncepcióját. Ennek értelmében az új Ptk. szabályozási köre szélesebb lesz a hatályosénál. A koncepció állást foglalt amel lett, hogy a családjog anyaga kerüljön be az új polgári törvénykönyvbe. Így lényegében új családjogi törvény előkészítése is zajlik. A most tárgyalt rendelkezések ugyanakkor álláspontom szerint átemelhetőek lesznek majd az új Ptk.ba. Az új családjogi rend elkezések kialakítása során azonban lehetőség lesz a névviseléssel kapcsolatos kérdéskör teljes felülvizsgálatára és áttekintésére. Erre tekintettel a most tárgyalt törvényjavaslat elsődlegesen, az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően csak a házastársak névhasználatát kodifikálja újra, és a gyermek névviselésének kérdését csak ezzel összefüggésben, a legszükségesebb mértékben érinti. Ezért nem látjuk támogathatónak azt a módosító javaslatot, amely az eddig rendező elvként szolgáló szabályt, tehát azt a r endelkezést megmásítva, hogy a gyermek vagy az anyjának, vagy az apjának a családi nevét, illetve a szülők közös házassági nevét viselheti, azt célozza, hogy a gyermek kaphassa meg családi névként a szülők összekapcsolt családi nevét abban az esetben is, h a azt a szülők közös házassági névként nem viselik. Ez a kérdés alaposabb áttekintést igényel, amelyre az új családjogi törvény kialakítása során nyílik majd lehetőség egyéb, a gyermek nevére vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatával együtt. Például a kép zelt apa, illetve képzelt név kötelező bejegyzésének kérdése, ha nincs olyan személy, akit a gyermek apjának kell tekinteni. Ugyanakkor az új törvény kidolgozása során sem látszik indokoltnak bővíteni a névviseléstől való eltiltás eseteit, ahogyan arra mód osító indítványok irányulnak, ahogyan a képviselő úr is említette az imént. Jelenleg a bíróság csak akkor tilthatja el a feleséget nevének "né" toldatos formában történő viselésétől, ha az asszonyt szándékos bűncselekmény miatt jogerősen szabadságvesztésr e ítélték. A szabályozás indoka, hogy csak rendkívüli esetben nyíljon az eltiltásra lehetőség, amikor a névviselés módja egyértelműen utal az elvált házastársra. Nem indokolt ezért a névviseléstől eltiltás feltételeit tágítani, azt egy nehezen értelmezhető , illetve bizonyítható érdemtelenséghez kötni. Az sem támogatható, hogy a jövőben már ne csak a "né" toldatos névviselési formától lehessen eltiltani a volt feleséget, hanem bármelyik házastársat házastársa családi nevének viselésétől. Figyelemmel kell le nni ugyanis arra, hogy a családi név nem valamelyik házastárs kizárólagos tulajdona, hanem az a házasságkötéssel - a házastársak ilyen jellegű döntése esetén - a másik házastárs családi nevévé válik. Ezt állapította meg az Alkotmánybíróság is a 995/B/1990. számú határozatában, amikor a módosító javaslatokkal egyező tartalmú indítványokat elutasítva megállapította, hogy a családjogi törvény névviseléstől való eltiltásra vonatkozó rendelkezései nem alkotmánysértőek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy: " Önmagában az a körülmény, miszerint hatályos jogunkban a nő méltánytalanságára, érdemtelenségére hivatkozással a volt férj nem kérheti a volt felesége eltiltását a házasság tartama alatt viselt nevének további használatától, nem jelent alkotmányos sérelmet a férj számára. Ezzel a jogkorlátozással szemben ugyanis a nő házas nevének további viseléséhez fűződő jogos érdekei állnak. A nő emberi méltóságához tartozik, abból következik, hogy a törvénybeni bizonyos eseteket kivéve, megtarthassa azt a nevét, amelye t házassága alatt viselt. A nőnek ez a házasság folytán kialakult neve, mint az ember neve általában, önazonosságának részévé válik."
