Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
744 mélye n sérti és bántja a magyar ügyvédi kar tekintélyét, és ezért kikérem az ügyvéd kollégák nevében, hogy ilyen módon ítélje meg az ügyvédi kar tevékenységét. Az még egyébként nem baj, hogy önnek nincs különösebben sok fogalma arról, hogy az ügyvédi hivatás ho gy néz ki, de akkor legalább tartózkodnia kellett volna attól, hogy ebbe a témába beleavatkozzon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Zoltánnak , a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Én magam is némi meghökkenéssel hallgattam Kosztolányi képviselőtársunkat abban a tévhitben, hogy talán mégiscsak az ügyvédségről vagy az ügyvédi hivatásról szóló törvény vitája van az Országgyűlésben, de nem. Azt gondolom, hogy amit Hankó Faragó államtitkár úr elmondott az ügyvédek védelmében, azt mindannyian jó szívvel fogadhatjuk. Kosztolányi képviselő úrnak minden bizonnyal meg fogja köszönni, mondjuk, dr. Torgyán József miniszter úr, akit az ön szavazatával is emeltek a miniszteri székbe, ezeket a szavakat, meg fogja köszönni - hirtelenjében Balsai István és Horváth Balázs képviselőtársaink jutnak eszembe, akik a rendszerváltás előtt ügyvédként dolgoztak, és akik a Fidesz támogatásával lettek országgyűlési képviselők. Bizonyára meg fogják köszönni mindezt, amit ön elmondott. A magam részéről azt az egyet nem értem, hogy az ügyvédek átvilágításán kívül a kőfaragók és a baletttáncosok á tvilágítását miért felejtette ki Kosztolányi képviselő úr a felszólalásából. De azt azért hadd mondjam el, hogy lehetséges, hogy Kosztolányi képviselő úr valamiért haragszik az ügyvédekre. Talán őt nem vették fel annak idején ügyvédnek a pártállam idején, és most ebbéli fájdalmait kívánja rajtuk leverni. De én nem gondolom, hogy ennek az Országgyűlés volna a megfelelő terepe. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Mielőtt megadom a szót Kosztolányi Dénes képviselő úrnak, a Fidesz képviselőjének, felhívom a figyelmét a tisztelt képviselő uraknak, hogy a napirendi pontra koncentráljanak a jövőben, és ne egyegy felszólalás elemzésével töltsük a későbbiekben az időt, ha ezt kérhetem. Képviselő úr, parancsoljo n, öné a szó. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen. Számítottam arra, hogy akinek az inge, az egyből magára is veszi. Nem is csodálkozom az államtitkár úron, hogy egyből rápasszolt az ing - többek között - valószínűleg. Kérem szé pen, azokról az ügyvédekről beszélek, mondjuk, Horváth Jenő úrról, aki jelenleg is magas rangú ügyvédi vezető, aki ’58ban már a tagja és tisztségviselője volt az Ügyvédi Kamarának, és Mansfeld Pétert még csak később akasztották fel. Nem kellett volna az a kkori ügyvédeknek szót emelni? Kollaboráltak? Tíz éven keresztül a vészkorszakban kiszolgálták a Kádárdiktatúrát és az ávót? Ezekről az ügyvédekről van szó! Őket kell átvilágítani, mert ott maradtak a helyükön, vezették a munkaközösségeket, és irányítottá k a kamarákat. Külön törvényt is említettem az ügyvédségről, ami egyszerűen annyira elfogadhatatlan, és a joghoz annyira semmi köze nem volt; annak a zárt pályának volt értelme. Azt hiszem, a hozzászólásomban arról beszéltem, ami a törvényjavaslat, a közél eti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozataláról. Az ügyvédekben megvan a közbizalom, mert meg is érdemlik. De nem mindegyikük, és azokat szeretnénk, ha kiszűrnék maguk közül, akik a Kádárrendszert és előtte a kommunista diktatúrát kiszolgálták, és azzal együttműködtek. Elmondtam önöknek, azt hiszem, ezt nem vitathatják, hogy háromszereplős volt az a csodálatos tárgyalás: középen a bíró, a bíróság meg a népi ülnökök, jobbra
