Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
741 Míg a demokráciában az ország függetlenségének megőrzéséért dolgoznak a szolgálatok, addig az a szolgálat, amelynek Medgyessy Péter tagja volt, az elnyomók, az idegen orosz hatalom fenntartását és ittlétét szolgálta, tehát nem az orsz ág szuverenitásának a fenntartását, hanem annak elvesztését segítette elő, és ez lényeges különbség a kettő között. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Normál felszólalásra megadom a szót Kos ztolányi Dénesnek, a Fidesz képviselőjének. Parancsoljon, öné a szó, képviselő úr. DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Abban egyetérthetünk, hogy a magyar nyelv igen gazdag nyelv. Gazdagságánál valami biztosan nagyobb, és ez a leleményessége. Árnyalt, finom és igen kifejező anyanyelvünk a magyar nép, a magyar ember lelkének mély ismerője. Nem véletlen, bár szinte mellbevágóan meglepő, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótár 1440. oldalának utolsó szócikke az a szó, hogy ügynök. (16.30) A szótár 1441. oldalán, tehát a másik oldalon felül a második szócikk az, hogy ügyvéd. Közöttük csupán egy szó szorul értelmezésre a szótárban, és ez az ügyosztály. 120 ezer szócikket tartalmaz egyébként ez a szótár. A mai napirendünk szempontjából a dolog elég félelmetes, de ez semmi ahhoz képest, amit az élet produkált e három szó Bermudaháromszögében közel 45 évig. Az elmúlt rendszer, a létező szocializmus - ennek szocialista jelzője manapság: “rossz” rendszer , ennek a rendszernek a tevékenysége ismert előttünk, feltárása folyamatban van. Már látszik a jéghegy csúcsa, telik a könyvtárak szabadpolca politikai munkákkal, történelmi, filozófiai kiadmányokkal, önigazoló és történelemhamisító álregényekkel és igaz szavakkal megírt dokum entumokkal, visszaemlékezésekkel. A képzeletbeli könyvtár tízezer folyóméter hosszú raktárában megtelt az első tíz polc. Kevés, de folyamatosan gyarapszik az anyag, válik nyilvánossá és világossá mindenki előtt, hogy az a rendszer, amit a miniszterelnök ba nkár elvtárs szolidan és szelíden csak “rossz rendszer”nek minősített, valójában egy aljas, embertelen, rontó filozófia valóságban megjelenő börtönketrece volt. Mire betelik a könyvtár félig, tudni fogunk minden gonoszságról, árulásról, de tudni fogunk mi nden emberi méltóságról és nagyságról is. Tanulni fogunk belőle, tanulnunk kell a történelemből, hogy a bűntény, a terror és a megtorlás ne lehessen unokáink újbóli sorsa. Sajnos a vonatkozó szakirodalom nem arányosan dolgozza fel a történteket, és bár az egyensúly idővel helyre fog állni, mégis van egy téma, amelynek a negligálása már inkább az elhallgatást jelenti: az ügyvédség és az ügyvédi kamarák szerepe a pártállamban. Azt láthatjuk, és már jó tíz éve folyamatosan így van, mintha ez a jelentős társada lmi réteg nem lett volna jelen a kommunizmusban. Nem voltak, nem dolgoztak, szerepet nem játszottak, levegőt nem vettek. Nagy a hallgatás az ügyvédi kamarák viselt dolgai körül. Zárt szervezetük marginális, kis, jelentéktelen, szegény szakmunkások jóravaló egyletének tűnne föl, de inkább az jön jól a pártállami kamaráknak, ha nem esik szó róluk. Tettük a dolgunkat - állítják , szükségből, muszájból. Tisztelt Ház! Nézzük meg a valót, vizsgáljuk meg, mi az igazság! A kommunizmus évtizedeiben nem volt az orsz ágban jogállam. Ennek ellenére jog- és igazságszolgáltatás működött. Szereplői a pártállam, a törvényhozás, a bíróságok, az ügyészségek - és na, na, kit nem említettem? Az ügyvédeket és a kamarákat. Róluk nem szól szinte semmi. Őket kihagyják, nem említik tevékenységüket, nem is minősítik azt. Kérem, ne feledkezzünk meg róluk! Ne sértsük meg azt a pár tucat tisztességes ügyvédet, akik a rendszer ellenében, dafke maradtak a pályán, vagy oda, fel nem ismerve a hatalom egyező szándékát, bekerülni igyekeztek, é s ez csodák csodájára sikerült is nekik. Köszönjük meg, és tegyük egyértelművé, hogy ügyvédek százai saját egzisztenciájukat súlyosan veszélyeztetve részt vettek a Kádárrendszer lebontásában, és elévülhetetlen szerepet vittek a
