Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (Mandur László): - DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES (Fidesz):
742 nyolcvanas évek végén a ren dszerváltásnak nevezhető társadalmi kísérletben! De beszélnünk kell és fel kell tárni, fel kell dolgozni az ügyvédi kamarák alamuszi, kollaboráns szerepét a diktatúrában és a Kádárrendszerben. Nagy munka áll azok előtt, akik erre vállalkoznak. Talán egysz er az új ügyvédgenerációból valakiben lesz olyan nagy kurázsi, hogy nekifog és megírja a szakma szégyenkorszakának a történetét. Addig pedig nézzük meg, mit tudhatunk meg az akkori ügyvédségről! A diktatúra elmélete és joggyakorlata annak idején is ismerte az alapjogokat, sőt jogszabályban, alkotmányban, az 1949es alkotmányban - itt a felszólalásomban kis betűvel írtam természetesen ezt a förmedvényt - deklarálta is ezeket a jogokat. Idézek belőlük: “az élethez és az emberi méltósághoz való jog”. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ötvenes éveket írjuk. Nem volt cinikus ez egy kicsit? “Lelkiismereti és vallásszabadság” - azt hiszem, ez is cinikus. “Ártatlanság vélelme, a védelemhez való jog” - itt álljunk meg egy pillanatra! Ha az alapjogokat a kommunisták csak h irdették, miközben sárba taposták azokat, a védelemhez való jog látszatát fenntartani ügyvéd nélkül, ezt nehéz volt megoldani. Nem lehetetlen, mert a szocializmusban minden lehetséges, a szocializmus minden nehézséget legyőz - de macerás dolog. Ügyvéd szer eplővel könnyebben megy a dolog, így döntött a politbüro, és lett is ügyvédség, maradhatott ügyvédség. Az ügyvédség és kamarai vezetői pedig elvállalták azt a nemtelen szerepet, hogy legalizálják a rendszert. Visszaéltek az évszázados hagyományos tisztelet tel, amely őket elsősorban a titoktartási kötelezettségük miatt övezte. Gyónási titok, államtitok, hadititok, ügyvédi titok - fontos intézményei a tisztességes társadalmaknak; az emberek bíznak azokban, akik ezek hordozói. A titoktartás miatt kellettek vag y voltak jók a diktatúrának, odavissza: nem beszélünk, nem látunk, nem hallunk semmit - mind a mai napig. Az ügyvédek csak zárt munkaközösségekbe, kamarákba kényszerítve dolgozhattak. Körülbelüli számuk 25003000 között mozgott az egész országban. Ennyi e lég volt az engedélyezett feladathoz, sőt ennél többet nehezebb lett volna állandóan figyelni és ellenőrizni. Az ügyeket a munkaközösségekben szelektálták, névre szignálták, ügyvédeket kirendeltek, letiltottak, értekeztek, pártgyűléseket tartottak - tehát ment a verkli; az ellenőrzést a kamarák vezetőin, a munkaközösségek vezetőin keresztül gyakorolták. Fogyott a bizalom évről évre, de ugyanakkor dőlt is a pénz a zsebekbe. Az orvosi paraszolvencia, szociológusok szerint, az a hálapénz kismiska volt ahhoz ké pest, amit az ügyvédek jattként zsebre tettek az ötveneshatvanas években. Pedig szigorú díjszabás volt ám érvényben! Külön ügyvédi törvény is volt! (Dr. Wiener György közbeszólása.) Cirkusz a pénzért? Kérem szépen, jogvégzett emberek hajlandók voltak egy életen át a jogtalanságból megélni, sőt egyes apukák javasolták a fiaiknak is a pályát: milyen szép az ügyvédi pálya, szabad és független, folytasd a praxist, édes fiam, majd én benyomlak a munkaközösségbe, jó lesz! Ha Bárándy képviselő úr itt lenne, az el őterjesztő, akkor értené, hogy miről van szó. Munkaközösségbe bekerülni állítólag csak két egybehangzó protekcióval lehetett: mégpedig állami garancia kellett és pártapparátusi. Magas és személyes jótállás. Persze akadtak kóbor lovagok is - mutatóba, csoda bogárnak. Másik állítás, hogy ügyvédet mindenki szabadon választhatott. A Kádárrendszerben is és a kommunizmusban is. Azokból választhatott, akiket kínáltak. Bárkit választhatott a kedves ügyfél, de inkább őt magát választották, ha volt rá engedély. Ha ne m volt, hát nem ért rá az igen tisztelt ügyvéd úr; ütközött a tárgyalás, nem a szakterülete, nem az ő kamarai területe - sajnos tessék máshoz fordulni! A piacon, a jog piacán lehetett almát és almát venni, továbbá almát venni. A zugírászatot pedig szigorúa n büntetni kell! Pfuj! Jogi tanácsot adni, csak úgy bele a vakvilágba! Visinszkij elvtárs útmutatása, ismerete nélkül! Szocialista embertípus ilyet nem tesz, még pénzért sem! A jogsegélyszolgálat felállítása az más. Az társadalmi igény, amelyet a jó szaksz ervezetek időben felismertek és létrehoztak. Nem ment könnyen, mert a keményvonalasok gyanakodtak, akadékoskodtak; de akkora volt az országban a jogi káosz, hogy lépni kellett. Ingyenes jogsegélyszolgálat - a szocializmus újabb győzelme volt a jogtiprások mellett. Egyes ügyvédek
