Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
716 úgy tetszik, mivel munkahelyet változtatott, utólag mindent megbocsáthatunk neki, és erre törvényes felhatalmazást adna ez a törvény. A m ásik, amelyik ugyan kevésbé igazságtalan, viszont rendkívül kockázatos, ha ez az illető olyasvalamit tett, amelynek máig ható következményei vannak, olyan személyekkel került kapcsolatba, olyan feladatokat hajtott végre, amelyeknek a mai leleplezése mai ér dekeket veszélyeztethet. Azt hiszem, van itt néhány ember, akit nem kell meggyőznöm arról, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában. Ezek a hibák, ezek az elfogadhatatlanul pongyola és finoman szólva rugalmasan értelmezhető paragrafusok bőségesen vannak még ebben a törvényjavaslatban még ezen kívül. Azt lehet még egy nagyon súlyos dolognak felvetni, hogy főszabályként érvényesül, legalábbis a javaslat szerint, az az elv, hogy a korábbi titkosszolgálatok iratai nem tekinthetők államtitoknak. Már megbocsássana k a jelenlévők, de ez egy marhaság. Természetesen - függetlenül attól, hogy Sólyom László értékelésével, miszerint az előző korszak nem tekinthető jogállamnak, egyetértve - azért azt kimondani, hogy ennek a korszaknak a titkai között nem lehetnek ma is érv ényes és ma is fontos államtitkok, azt én csak ostobaságnak tudom minősíteni, és gondolom, hogy a jelen lévő, ezekért az ügyekért felelős államtitkár úr ebben az egy dologban talán nem is vitatkozna velem. Egyáltalán nem számol a törvényjavaslat, az előter jesztő, hadd mondjam így, ha már itt van, a fellelhető iratok hiányosságaival, nem számol azzal, hogy itt a ’8990es évek fordulóján egy mai napig is feltáratlan mennyiségű és mélységű irateltűnés következett be, és ezt eddig elég egyoldalúan iratmegsemmi sítésként aposztrofáltuk. Azonban az elmúlt hónapok vizsgálódásai bennem legalábbis azt erősítették meg, ha meg is semmisült az iratok egy bizonyos része, egy másik, de felmérhetetlen mennyiségű része valószínűleg ma is megvan valahol. Nem tudjuk, hol van, majd időnként - mint ahogy eddig is - előkerül, előkerülhet, és nem azokról a helyekről, amelyekről tudunk és amelyeket nyilvántartunk. Gyakorlatilag az a hivatkozás, hogy ezzel a törvényjavaslattal mintegy gátat tudunk szabni annak, hogy majd később előh úzzanak innenonnan különböző iratokat, ezt csak naivitásnak mondom, nem akarok ennél csúnyább szót használni, mert ha elfogadjuk, és nem hiszem, hogy ok lenne arra, hogy ne fogadjuk el, hogy még most is lehetnek ismeretlen mennyiségben forró iratok ittot tamott - egyesek szerint még külföldön is lehetnek, belföldön is lehetnek, nem tudjuk, hol vannak, maradjunk annyiban , de hogy ezek közül, ha egy ilyen törvényjavaslatot elfogadunk, többet az életben soha senki nem fog semmit előhúzni, már megbocsássana k, de ezt gondolni, ez megint csak a naivitás, és akkor a legfinomabb kifejezést használtam. A törvényjavaslat egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy ezeknek az ügyeknek voltak más országokban előzményei, nemzetközi tapasztalatai, Németországban, Csehszlov ákiában még annak idején, azután Lengyelországban. Sehol egy árva szó utalás erre nem szerepel. Tekintettel arra, nem tudom, hogy vane még időm… ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tizenöt perc! NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Én tízzel számoltam, de nagyon örülök, mert mondanivalóm még van. Még egy, szakemberek szerint nem kizárható tényezőt hadd említsek meg az iratokkal kapcsolatban - előbb illett volna, de akkor kimaradt , hogy bizonybizony még az sem zárható ki teljesen, hogy abban a nagynagy forgatagban, ami ’8990ben ebben az országban volt és főleg ezeknél a szolgálatoknál az átalakulás, az iratok ideoda szállítgatása során, még az sem zárható ki, hogy később gyártott és a valósággal köszönő viszonyban sem lévő iratok is bekerülhettek. (14.40) Ezzel kapcsolatb an elismerem, vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ez kizárt. Én azért úgy gondolom, hogy akkor, amikor a megsemmisített iratoknál már a megsemmisítés tartalomjegyzékei is megsemmisültek, és egyesek szerint úgy kezdték annak idején a megsemmisítést, ille tve a
