Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
717 csúcspontján mintegy azzal folytatták, hogy minden olyan nyilvántartást megsemmisítettek, amiből kitűnhetett volna, hogy egyáltalán mi volt valaha, ezek után azt beazonosítani, hogy valami 1982ben vagy ’76ban keletkezett, vagy esetleg ’89 decemberé ben, vagy ’90 januárjában... - a szakemberek szerint ez egyáltalán nem zárható ki és nem állapítható meg, hogy ilyen hamisított iratok is bekerülhessenek. Arról megint csak nem kell beszélni, hogy milyen következménnyel járhat az, ha ilyen alapján kerül va laki pellengérre. De ez már átvezet a második törvényjavaslathoz, az 542. számúhoz, hiszen az előbbi csak a feltárásról szólt és a levéltár létrehozásáról, amit csak mosolyogva lehet fogadni, mert olyan átlátszó, mint egy frissen tisztított ablak, hiszen a Történeti Hivatal mindazokkal a jogosítványokkal és lehetőségekkel bír - illetve bírhat, ha felhatalmazzuk , amelyet az új hivatalnak szánnak. Feltehetőleg új embereket, saját, megbízható embereket akarnak az új hivatal élére tenni és a vezető pozíciókba is. Nekem volna rá egy nagy összegű fogadásom, hogy a helyszíne sem fog változni, ugyanazon a címen, ugyanabban az épületben lesz, az igazgatói meg a helyettesi iroda is ugyanazon az emeleten lesz, sőt a munkatársak jelentős része is ugyanaz lesz, tehát n yilvánvaló, hogy itt csak erről van szó, semmi másról. De azt ne várják, hogy ezt mi elfogadjuk és helyeseljük. Nos, ami az állambiztonsági múlt nyilvánosságra hozataláról szól, a második, az 542. számú törvényjavaslat, hát ennek aztán annyi helyen véres a torka, ahány helyen csak lehet. Mert ami ebben a törvényjavaslatban új, az vagy rossz, vagy szükségtelen, ami meg régi, az benne van az előzőben is. Csak slágvortokban: Azt megtenni, hogy az ’57es karhatalmistákat kivenni egy ilyen fajta, hogy is mondjam , bűnlajstromból - és hogy mi lesz velük, azt majd a végén mondom , szóval akiket egyáltalán számításba vesznek, de ami ennél még súlyosabb, kihagyni az előző rendszer irányítóit, annak a működtetőit, annak a legfelső szintű felelőseit, én ezt ki merem mo ndani, az már nagyon árulkodó, hogy itt miről szól a történet. És még mindig azt mondom, hogy ha föltesszük azt, mert híre járt, hogy talán e helyett a népbíróság helyett valami normális bírósági testülettel igyekeznek majd módosítani a törvényjavaslatot, akkor sem ér az egész semmit, hiszen semminek az égvilágon semmiféle következménye nincs. Még annyi sem, mint eddig, hogy ha nem mondasz le, akkor beírjuk a nevedet az újságba, aztán utána rántasz egyet a válladon, és azt mondod, hogy na és. Még ez sincs b enne! Hát akkor tessék már megmondani, minek ez az egész?! Summa summárum, miután a tizenöt perc is a vége felé jár, még egyszer szeretném megismételni azon véleményem, hogy mindannyiunknak, az országnak is meg a világnak is az lenne a jobb, ha ezt a két t örvényjavaslatot elfelejtenék, visszavonnák és többet elő se hoznák, és esetleg leülnénk, beszélgetnénk arról, mármint a parlament pártjai (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , hogy a meglévő törvények módosításával vajon nem érnénke el több eredményt. Köszönöm, és elnézést a néhány másodperces túllépésért. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Wiener György úr, az MSZP képviselője. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszö nöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A két törvényjavaslat alapvető céljáról kormánypárti képviselőtársaim már részletesen beszéltek, azonban én úgy ítélem meg, hogy ekörül annyi a félreértés, hogy bevezetőként nem árt ezeket a c élokat nagyon röviden megismételni. Az első és alapvető cél az, hogy megakadályozzunk bármiféle visszaélést a közszereplők állambiztonsági múltjával kapcsolatban. Semmilyen olyan szándékunk nincs, hogy azt bizonyítsuk, hogy tízmillió ember szem volt a lánc ban, vagy más hasonló elvont tételeket nem kívánunk igazolni, egyedül tényszerűen annak kívánnánk elejét venni, hogy elő lehessen húzni valahonnan egy papírt, és ennek alapján politikai botrányt lehessen kelteni.