Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 25 (22. szám) - Az elmúlt rendszer titkosszolgálati tevékenységének feltárásáról és az állambiztonsági szolgálatok történeti levéltára létrehozásáról szóló törvényjavaslat, valamint a közéleti szerepet betöltő személyek állambiztonsági múltjának nyilvánosságra hozata... - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz):
715 NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Ház! Nyilvánvalóan azok közt a gondolatok közt, amelyek et el fogok mondani, számos olyan lesz, amely már korábban elhangzott - de mint tudjuk, az ismétlés a tudás anyja. S mivel a két törvényjavaslat számtalan sebből vérzik - aminek a forrását, ha megengedik, a tudatlansággal is magyarázom , ezért úgy gondolo m, ezeknek az érveknek az előtárása nem lesz teljességgel felesleges; kérdés, hogy mennyire lesz eredményes. (14.30) Amint azt már az előző alkalommal, az általános vita kezdetén mint a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének előadója kifejtettem, azz al szeretném most is kezdeni: véleményünk szerint a legjobb lenne, ha ez a két törvényjavaslat úgy, ahogy van, belekerülne egy darálóba vagy egy szemétkosárba, és a feledés homályába száműznénk, mert ez a két törvényjavaslat teljességgel alkalmatlan arra, hogy erre a fontos kérdésre, amelyre korábban törvények születtek, amelyek ma is érvényben vannak, jobb megoldást adjon, mint az előzőek. Kétség nem fér hozzá, hogy a jelenleg érvényben lévő törvények módosításra szorulnak, az alkalmazásuk során néhány hiá nyosságukra fény derült. Erre kísérletet is tettünk - Demeter Ervin úr mint előterjesztő és javaslattevő tett is erre egy próbát , hogy a korábbi törvényeket módosítsuk, kerüljön ez a parlament elé. És azért megosztanám a jelenlévőkkel, a hallgatókkal és az utókorral, hogy dacára annak, hogy megállapodás született a bizottságban, hogy mind a három előterjesztést általános vitára alkalmassá fogjuk nyilvánítani, a szokásos trükkel azt bírták elkövetni a tisztelt kormánypártiak, hogy először megszavaztatták a saját magukét, amelyet természetesen a többségükkel elfogadtak, majd utána könnyedén, lazán, mosolyogva, cinikusan leszavazták Demeter Ervin és társai javaslatát. Ez történt, ez pedig becsületbeli ügy, és ha egymással szemben becstelenek vagyunk, tisztelt kormánypártiak, akkor mit várjon el a tőlünk az ország, és mit várjunk el mi egy ilyen törvényjavaslat során, ami ehhez hasonló, sőt ennél sokkal súlyosabb hibákkal, mi több, bűnökkel - bár egyesek szerint a hiba súlyosabb, mint a bűn - van tele. Én pozit ívumokat már csak azért sem mondok egyik előterjesztésről sem, mert pozitívumot egyikben sem találtam. A hivatkozások, amelyeket pozitívumként értékelnek, többnyire mondvacsináltak, én még azt sem állítom, hogy a rendelkezésemre álló időben mindegyikre kül önkülön ki tudok térni, de néhányat azért szeretnék elmondani a különösen kirívóak közül. Az egyik, és bár én csak az előző ciklusban voltam a nemzetbiztonsági bizottság tagja, de a nemzet biztonságáért továbbra is felelősnek érzem magam, legnagyobb baja az 541. számú törvényjavaslatnak, hogy gyakorlatilag a jelenlegi szolgálatok működését súlyosan veszélyezteti. Ez több mint bűn, ez hiba, hiszen semmiféle információs önrendelkezési jog, semmiféle múltfeltárás, legyen az becsületes szándékú avagy nem becsü letes szándékú, nem veszélyeztetheti a nemzet biztonságát. Márpedig ez a törvény olyan kiskapukat rak bele az előterjesztés során a leendő, elfogadandó törvénybe, amelyek gyakorlatilag arról árulkodnak, hogy egy sereg ismeret hiányában voltak az előterjesz tők, és akkor, amikor az előterjesztést megfogalmazták, feltehetően nem konzultáltak olyan szakemberekkel, akik ezeket kigyomlálták volna belőle, és miután a módosító indítványokról egyelőre semmiféle tudomásunk nincs, elképzelni tudom ugyan, de nem nagyon bízom benne, hogy éppen ezeket gyomlálták volna ki. Tegyünk egy kísérletet, hogy egy példát elmondjak: a IIIas főcsoportfőnökség ügynöki hálózatában kezdett valaki valaha dolgozni, majd a későbbiek során, az akkori rendnek é s rendszernek megfelelően átkerült egy másik főcsoportfőnökségre, és ott folytatta a tevékenységét, de még az sincs kizárva, hogy a III.ba került. Aztán volt olyan, aki később kikerült a szolgálatból, és magas közjogi pozíciót töltött be, de az előélet sú lyos dolog, azt nem nagyon lehet kitörölni a múltból, tehát ezeknek nyoma marad. Mi történhet ilyenkor? Két dolog történhet, az egyik rosszabb, mint a másik. Az egyik az, hogy így nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozással mentesíteni lehet valakit a törv ény hatálya alól, még ha a korábbi életében esetleg a mai szemmel nézve igen súlyos bűnöket követett el, de később, ha
