Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
610 nagyon jó akvaparkot léte sítettek, amelynek a megnyitása után a vendégszám is dinamikusan nőtt, és a bevétel is megduplázódott. Úgy gondoljuk, hogy ezek a beruházások nem voltak haszontalanok, hiszen forgalomnövekedést és nagyon komoly bevételnövekedést jelentenek. A több mint tíz ezer pályázat jelentős része kis- és középvállalkozások fejlesztésére is szolgált, hiszen a pénz jelentős része vendéglátóhelyek, panziók, kisebb hotelek építésére és egyéb más, az előbb felsorolt ágazatokba való befektetésre költődött el. Az elmúlt időben is sok kritika érte a pályázati rendszert azért, mert nem elég nyílt, nem elég nyilvános. Én nem tudom, ki az, aki ennél nyíltabban tudná ezt kitalálni, hiszen minden egyes információ elérhető volt az interneten, a szakmai újságokban megjelentek a pályáza tok, a pályázati feltételek, a regionális szervezeteknél is meg lehetett kapni a pályázatokat, illetve a bírálatok és a döntések után is olvasni lehetett az interneten vagy a szakmai újságokban, hogy kik nyertek, illetve kik nem nyertek. Azt hiszem, hogy a pályázatok nyíltsága és nyilvánossága megfelelő volt. Erre az előző ciklusban bizottsági ülésen is hangsúlyt helyezett az idegenforgalmi bizottság ellenőrző albizottságának az elnöke, a szocialista párti Takács Imre képviselőtársunk. (21.10) Ő is nyilváno sságra hozta a bizottsági ülésen és a szakmai sajtó felé is, hogy korrekt eljárással történtek a pályáztatások a Széchenyiterv turisztikai pályázatain belül. Miért is jelentős ez az idegenforgalmi befektetése az államnak? Hiszen az idegenforgalom nemcsak arról szól, hogy szálloda, vendéglátás meg fürdőzés; igen komoly szerepe van a vidékfejlesztésben, a vidék megtartó képességének az erősítésében, és ami nagyon fontos, hogy akár belföldi, akár külföldi látogatók érkeznek egy adott területre, azok ott vásár olnak ajándékot, különféle eszközöket, ott étkeznek, az élelmiszert ott vásárolják meg, tehát hazai terméket, hazai szolgáltatást tudunk eladni, mindenféle szállítási, esetleg vámilletékek felszámolása nélkül. Én úgy gondolom, hogy a Széchenyiterv turiszt ikai részéről azért volt fontos beszélni, mert ebben az évben is nagyon komoly összeg fordítódott ennek az ágazatnak a fejlesztésére, hasonló korrekt eljárással, mint az elmúlt időszakban (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , hasonló prioritások mellett, és b ízunk benne, hogy a következő években a mostani kormányzat is folytatja ezt a folyamatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, képviselő úr. Horváth János képviselő úrnak adom meg a szót, FideszMagyar Polgári Pár t. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vita témája általában az egész látóhatár - gazdasági növekedés, kultúra, társadalmi egyensúly. Engedtessék meg, hogy az egész látóhatárgondolat jegyében nemzetközi vonatkozású témát hozzak ide, annál is inkább, mert tisztelt Ház, én elég gyakran itt gazdaságpolitikával, nemzetközi, globális témával foglalkozom, történelmi torzításokkal, úgyhogy ennek jegyében engedtessék meg, hogy mondjam a következőket. Felszólalásom indokát e gy, az Amerikai Egyesült Államokból származó, magyar vonatkozású hír adja. Nemrég a floridai Miamiban egy szövetségi bíróság az állam perelhetőségét mondta ki egy konkrét ügyben. Képviselőtársaim, önök joggal tehetik fel a kérdést, hogy mi ebben a magyar v onatkozás. Az, tisztelt Ház, hogy e bírósági döntés a második világháború vége felé Magyarországról elindított, zsidó vagyontárgyakat szállító, úgynevezett aranyvonat ügyében született. Engedtessék meg nekem, hogy röviden vázoljam a körülményeket. Miután 1 944 márciusában Hitler hadserege megszállta Magyarországot, a csatlós kormány elrendelte a zsidók értéktárgyainak letétbe helyezését, amit a háború végeztével Ausztriába
