Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavasl... - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
526 A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény módosításáról szól ó törvényjavaslat általános vitája ELNÖK (dr. Szájer József) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló ’97. évi LXVII. törvény, valamint a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló ’72. évi V. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája . Az előterjesztést T/841. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/841/1. számon kapták kézhez a képviselők. Elsőként megadom a s zót Hankó Faragó Miklós igazságügyi államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 15 perces időkeretben. Államtitkár úr, öné a szó. DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója : Kö szönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan törvényjavaslat elfogadásához szeretném támogatásukat kérni, amely hosszú címe ellenére csak néhány szakaszból áll ugyan, ez a néhány szakasz azonban igen jelentős és régen várt v áltozást eredményez az igazságszolgáltatás két fontos szereplőjének, a bíróságoknak és az ügyészségeknek a pénzügyi helyzetében. A törvényjavaslat rövid terjedelme ellenére két kérdéskört ölel fel: egyrészt a bírósági és ügyészségi költségvetés átalakításá t tűzi ki célul; másrészt a 2002. július 9én elfogadott, az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvényhez kapcsolódva tartalmaz a bírósági szervezetet érintő rész letszabályokat. A jogállamiság egyik legfőbb biztosítékaként számon tartott bírói függetlenség a rendszerváltás óta vitathatatlanul biztosított, azonban a bírák függetlenségét nemcsak a jogszabályoknak kell garantálniuk, hanem az ítélkező munkájukat tényle gesen olyan helyzetben kell hogy végezzék, amely számukra minden tekintetben valódi függetlenséget teremt. A Hornkormány 1997ben az új bírósági törvények elkészítésével és az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág igazgatását ellátó Országos Igazságs zolgáltatási Tanács felállításával garantálta az egyes bírák mellett a bíróságok mint szervezet függetlenségét is azáltal, hogy a többi hatalmi ágtól függetlenül a bíróságok saját maguk dönthetnek saját belső adminisztrációs és pénzügyi kérdéseikben, legye n szó akár vezetőik kiválasztásáról, akár a továbbképzések tematikájáról. A rendszerváltást követő, kétségkívül egyik legjelentősebb igazságszolgáltatási reform ugyanakkor érintetlenül hagyta a bíróságok és az ügyészségek költségvetésének kérdését a tekint etben, hogy a fejezet részére juttatott központi pénzügyi támogatás mértékét a költségvetési törvényben még ma is a mindenkori kormányérdeket képviselő Pénzügyminisztérium határozza meg, és a bíróságok ellenvéleménye legfeljebb csak a törvényjavaslat végén , az igen terjedelmes indokolás részeként jelenhet meg. El kell tehát ismernünk, hogy a végrehajtó hatalom bizonyos mértékig korlátozza az igazságszolgáltatást azáltal, hogy a saját költségvetési prioritásait kényszeríti a bíróságokra, adott esetben figyel men kívül hagyva jogos igényeiket is. Az állam vagy az állami szervezetek ugyanakkor számos esetben nem önálló hatalmi ágként, hanem egyszerű alperesként vagy felperesként kerülnek kapcsolatba a bíróságokkal, ugyanúgy, mint minden állampolgár, akinek a per ében jogairól vagy esetleg igen jelentős kötelezettségeiről kell a bíróságnak döntést hoznia. Ezekre az esetekre is figyelemmel rendkívül fontos, hogy még a látszata
