Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz):
519 Nos, ez az a kérdés, amely a házasság létrejöttekor, a gyermek megszületésekor igen gyakorlati, olykor konfliktusokra is okot adó kérdésként merül fel. Milyen nevet viseljünk a házasságkötést követően? Milyen nevet viseljenek a közös jövőnket megtestesítő gyermekeink? Mit tehetünk a nevünkkel akkor, ha házasságunk esetleg felbomlik? Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó alkotmánybírósági határoza t megszületéséig abban a hiszemben lehettünk, hogy a családjogi törvény jelenleg hatályos rendelkezései ezen kérdésekre megfelelő és alkotmányos választ adnak. Az alkotmánybírósági határozat meghozatalára okot adó indítványok, az azokat kiprovokáló élethel yzetek rávilágítottak arra, hogy ez nincs így, több idevonatkozó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenes, a családjogi törvény ezen előírásai pedig hiányosak. Az alkotmány 66. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egye njogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. A 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Eddigi hagyományaink, jo ggyakorlatunk szinte kézenfekvővé tették, hogy a házasságkötéskor csak a feleség lehet abban a jogi helyzetben, hogy ennek okán nevének megváltoztatása iránt döntsön. (14.20) Fel sem merült, hogy ez az igény a férj tekintetében is felvetődhet, holott már s zámos nemzetközi jogszabály és emellett az Európai Unió több tagállamának belső joga tette, illetve teszi lehetővé azt, hogy a házasulandók mindegyike dönthessen ebből adódóan nevének megváltoztatásáról, így közös döntésük alapján a házasságkövetést követő en a férj is viselhesse a feleség családi nevét. A szóban forgó alkotmánybírósági határozat belga, francia, német, görög konkrét példákat hoz fel ennek alátámasztására. A fentiekből következően az Alkotmánybíróság joggal vonta le azt a következtetést, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a családjogi törvényben nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse felesége családi nevét. A kormány által előterjesztett törvényjavaslat az MSZP parlamenti frakciója, így jómagam álláspontja szerint is ezen alkotmányellenes helyzetet kiküszöböli, megfelelő, alkotmányos, a személyhez fűződő jogokat, a férfiak és a nők egyenjogúságát messzemenőkig szem előtt tartó lehetőségek et kínál a házasulandóknak az azt követő névviselés tekintetében, több formában lehetővé téve azt, hogy nevének a házasságkötésből fakadó megváltoztatásáról a férj is dönthessen. Emellett a törvényjavaslat a módosuló jogszabályi rendelkezésekkel összhangba n rendelkezik a gyermekek névviselésének lehetséges formáiról is. A már említett tradicionális szokásokkal összevetve, melyek az eddigi jogszabályi rendelkezésekben is tükröződtek, tagadhatatlan a szabályozás újszerűsége. Ugyanakkor túl azon, hogy az Európ ai Unióba igyekvő, a mielőbbi belépésre váró jogállamként a belső jogi normáinkat összhangba kell hoznunk az uniós rendelkezésekkel, minden alkotmányos jogi lehetőséget meg kell adnunk ahhoz, hogy hazánkban az egyének önrendelkezési joga és így ezen belül a névviseléshez való jog is a lehető legszélesebb körben érvényesülhessen. Ezeket előrebocsátva kérem képviselőtársaimat, hogy hozzászólásaikkal és majdan szavazatukkal a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Előre jelentkezett hozzászólásra a FideszMagyar Polgári Párt részéről Vitányi István képviselő úr. Öné a szó. DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök ú r. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A T/886. számú törvényjavaslat a házasságról, a családról és a gyámságról szóló ’52. évi IV. törvény - röviden Csjt. -
