Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz):
520 módosítását tartalmazza. A törvényjavaslat a Csjt.t egyrészt kiegészíti egy 25. §sal, valamint a 26. §át hatályon kívül helyezi, helyébe egy új rendelkezést léptet, valamint módosítja a Csjt. 40. §ának (1) bekezdését is. A törvényjavaslat beterjesztését az indokolta, mint már az államtitkár úr és az előttem szóló is mondotta, hogy a z Alkotmánybíróság 58/2001. AB határozata megállapította, hogy “Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 26. §ában nem t ette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse a feleség családi nevét.” Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy szabályozási feladatának 2002. december 15. napjáig tegyen eleget. Az előttünk fekvő törvényjavaslat e köteleze ttségnek tesz eleget. Az Alkotmánybíróság a vonatkozó határozatában megállapította azt is, hogy a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979. december 18án, New Yorkban elfogadott egyezmény bizonyos rendelkezéseit a hat ályos magyar szabályozás nem elégíti ki. Ez az egyezmény ugyanis, szemben a hatályos magyar megoldással, nemcsak a nők, de a férfiak számára is lehetővé teszi a házasságkötésük alkalmával a névváltoztatáshoz való jogot. Az Alkotmánybíróság megjegyezte tová bbá azt is, hogy az európai emberi jogi egyezményhez kapcsolódó bírói gyakorlatba is ütközik a hatályos magyar szabályozás. Ezen túlmenően a kérdéses rendelkezés nincs összhangban a hazánk által is elfogadott és kihirdetett, előbb említett nemzetközi egyez ményekkel, és a hatályos szabályozás ütközik az alkotmány 7. §ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is, amely szerint “a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzet közi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját”. A Csjt. 26. §ának rendelkezései ez idő szerint csak a nők számára teszik lehetővé azt, hogy a házasságkötést követően felvegyék a férjük nevét, míg arról a szabályozás hallgat, hogy a férfiak is visel hetike feleségük családi nevét. Ebből következően az állampolgárok egy csoportja, nevezetesen a férfiak megfosztottak voltak alkotmányos jogaik érvényesítésének lehetőségétől. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést állapított meg, és feltétlen jogi szabályozási rendelkezést igénylő jogalkotási kötelezettségnek tekinti azt, hogy a jogalkotó biztosítsa az alkotmány 66. § (1) bekezdésében foglaltak érvényesülését, nevezetesen: a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjo gúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. Tartalmi alkotmánysértést idéz elő tehát a Csjt. 26. §a azzal, hogy nem teszi lehetővé a férfiak számára is a házasságkötésük után feleségük családi nevének felvételét. Pontosan ötvenéves mulasztást pótol a törvény, és teszi egyenjogúvá a férfiakat a nőkkel a házasságkötést követő névviseléssel kapcsolatosan. Az Alkotmánybíróság szerint ugyanis a Csjt. 26. §ában írt rendelkezések biztosítják a nő számára a h ázasságkötés utáni névváltoztatási jogot, nem adnak viszont lehetőséget a férfi számára ahhoz, hogy maga is ugyanezt megtehesse. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Csjt. 26. §ának rendelkezéseit nem semmisítette meg, hanem hiányos voltára figyelemmel mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapított meg. Mint korábban mondottam, a törvényjavaslat egy régóta fennálló, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést szüntetett meg, és helyezi vissza jogaiba a férjeket. A törvényjavaslat a Csjt. 26. §át hatályon kívül helyezi, és helyébe új rendelkezést léptet, amelynek (2) bekezdése arról szól, hogy a bíróság a volt férj kérelmére eltilthatja a volt feleséget a 25. § (1) bekezdés b) és c) pontja szerinti névviseléstől, ha a feleséget szándékos bűnc selekmény miatt jogerősen szabadságvesztésre ítélik. A fent említett névviselési forma egyrészt azt tartalmazza, hogy a feleség a házasságkötés után férje teljes nevét viseli a házasságra utaló toldással, amelyhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja, vagy a férje családi nevét is viseli házasságra utaló toldással, és ehhez a maga teljes nevét hozzákapcsolja. A törvényjavaslat ebben a szűk körben teszi lehetővé a névviseléstől való eltiltást, tehát ha a férj teljes nevét vagy a családi nevét a házasságra utal ó
