Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 24 (21. szám) - A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP):
518 Országgyűlésben , ahol a nők aránya nem éri el a létszám 15 százalékát, kicsit mosolyognivaló a férfiak egyenjogúságáról beszélni, pedig többek között erről van szó, miszerint a nők házasságkötésük után használhatják saját nevüket, férjük nevét és saját teljes nevüket, a férj családi nevét és saját nevüket; a férj a házasságkötés után saját nevét, a feleség családi nevét és saját utónevét. Az egyenjogúság és a döntési szabadság biztosítása lehetőséget ad a neves, híres vagy érdekes családi nevek megőrzésére vagy olyan neve k használatára a férj és a gyerekek számára, amikor egy név egy nemzeti kisebbséghez való tartozást is kifejez. A törvény ugyanakkor kizárja azt a sokszor vitára is alkalmat adó helyzetet, amikor a feleség még második házassága idején is az előző házasságb ól származó nevét akarja használni vagy használja, illetve lehetővé teszi, hogy jogerős szabadságvesztés esetén a férj letilthassa a feleségtől, hogy az ő korábbi nevét, tehát a volt férj nevét viselje. Összefoglalva: mint ahogy az élet minden területén ar ra törekszünk, hogy az emberek szabad akaratukból többféle választási lehetőség közül válasszák ki a számukra legjobbat, jelenleg a tisztelt Ház előtt lévő törvény is ezt a célt szolgálja. A bizottság ezen gondolatok jegyében ajánlja vitára és elfogadásra a házasságról, családról és gyámságról szóló törvény módosítását. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, képviselő asszony. Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, tízperces időkeretben. Írásban előre jelentkezett a Magyar Szocialista Párt részéről dr. Kovács László. Öné a szó, képviselő úr. DR. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Terjedelmében csekély, a szabályozás tárgyát tekintve azonban i gen lényeges törvénymódosító javaslattal állunk szemben, ezt több körülmény is alátámasztja. Egyrészről a törvényjavaslat azt a jogszabályt, nevezetesen a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt érinti, amely a társadalmi bere ndezkedés, a társadalom felépítése szempontjából alapvető jogi normákat határoz meg. Másrészről a szabályozás tárgya a névviseléshez való jog, olyan alkotmányos alapjog, amely a jogalkotás és a jogalkalmazás több szintjén is megjelenik. A szabályozás tárgy ának fontosságát a jelen törvényjavaslat előterjesztésére okot adó alkotmánybírósági határozat is alátámasztja az alábbiakkal: “A névjog az alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóságból levezethető alapvető jog. Minden embernek elidegeníthete tlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez, és annak viseléséhez. Ez a jog az állam által nem korlátozható. A névjog egyéb elemei, így különösen a névválasztás, a névváltoztatás, a névmódosítás a jogalkotó által alkotmányosan korlátozhatók.” Tisz telt Képviselőtársaim! A házasságkötés a gyermek születése, a társadalmi berendezkedés alapját adó intézmény, a család megalapítása, fenntartása szempontjából kiemelkedő esemény. Ugyanakkor ezek olyan személyes, de a jogalkotás szempontjából is jelentős ké rdéseket vetnek fel, mint a névviselés. A név, a név megválasztása a családi összetartozás, a családi hagyományok ápolásának egyik kifejező eszköze, ugyanakkor önazonosságunk egyik alapvető meghatározója. Idézet az alkotmánybírósági határozatból: “Minden e mbernek kell hogy legyen saját neve, és ez a név nem helyettesíthető sem számmal, sem kóddal, sem egyéb szimbólummal. A saját név a személy identitásának egyik, mégpedig alapvető meghatározója, amely azonosítását, egyúttal másoktól való megkülönböztetését is szolgálja, ezért a személy individualitásának, egyedi, helyettesíthetetlen voltának is egyik kifejezője.”
