Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
456 Engedtessék meg, hogy továbbmenjek. Valami hasonló jut eszembe, amikor az agráriumról hallok és nem hallok. Ma kevesebbet hallottunk róla, mint amennyit megéri, mint amenn yire lelkiismereti kérdése a nemzetnek, az országnak, a kormánynak, a társadalomnak az agrárium. Én egy szóval azt mondanám, hogy igen, aggódom az agrárium miatt. Aggódom, mert olyan új hangok jelennek meg az utóbbi hetekben, hónapokban az agráriumot illet őleg, ami nem volt része a 2001es költségvetésnek. Persze azóta választások vannak, és van egy új kormány. Én jól egyetértettem azzal, amit Orbán Viktor miniszterelnök polgári kormánya és az akkori Országgyűlés elgondolt a családi gazdaságok és az agráriu m jövőjét illetőleg és az agráriumnak az európai integráció felé való haladását illetőleg. Persze az Országgyűlésnek dolga és joga, hogy újragondolja, és más út választódhat. Nem is az nyugtalanít engem, hogy újragondolódik és más út választódik esetleg va gy módosul ittottamott, hanem az, tisztelt Ház, az nyugtalanít engem, hogy a családi gazdaságok dolgáról egyre kevesebb szó van, és amikor szól is a miniszter vagy az államtitkár úr, aki ebben illetékes, valamit mond, amiről úgy hallatszik, hogy a család i gazdaság javára van, ugyanakkor az Országgyűlés agárbizottságának, mezőgazdasági bizottságának az elnöke a hétvégén másutt, népgyűlésen azt mondja, hogy az a célunk a mezőgazdaságunk jövőjében, hogy a 8001000 hektáros gazdaságok felé haladjunk, és azokn ak juttatjuk a támogatásokat. Tisztelt Ház! Ezért vagyok én nyugtalan. Ha csak én volnék nyugtalan - fene bánja, ki bánja! Nemcsak a Horváth János nyugtalan; attól tartok, hogy az ország emiatt nyugtalan. Azt szeretném tanácsolni, kérni, hogy gondoljuk ezt újra. A nagygazdaságok, a latifundiumok csődbe mentek, akkor is, amikor a hercegek, a bárók és püspökök voltak a tulajdonosai, és akkor is, amikor kolhozelnökök és állami gazdaságok voltak a tulajdonosai. A nagybirtok csődbe ment, nem gazdaságos. A kisbir tokon, a családi gazdaságban, az egy hektár földön több értékű portéka terem, mintha ugyanolyan egy hektár föld egy ezer vagy több ezer holdas birtokegységnek a része! Kívánok erről majd később, amikor alkalom adódik, részletes, analitikus tanulmányokat be mutatni a tisztelt Háznak. (18.00) Egyelőre csak azt szeretném mondani az agráriummal kapcsolatban, hogy attól tartok, nagyon merev és nagyon szögletes fordulat történik a nagybirtokok és a latifundiumok felé. A családi gazdaságoknak pedig csak mondunk szé peket, de a támogatások elmaradnak. Végül pedig, tisztelt Ház, engedtessék meg, hogy dicsérjem magunkat valami miatt; azért, amit a támogatások gondolatáról, a koncepcióról hallottunk az ÁSZ elnökétől is, a képviselőtársainktól mindkét oldalon. Azt hiszem, e tekintetben az ellenzéki oldal és a kormányoldal pozitívan járult hozzá, bár nem mindig. De úgy vagyok ilyenkor az este végén, hogy ha van itt valahol egy gyöngyszem, akkor azt látom meg. Volt néhányszor, amikor azt mondtuk, hogy a támogatásoknál jó vol na tudni, mennyi annak az értéke. Mert a támogatásnak a juttatásértéke nem azonos; néha azonos, de nagy ritkán. Általában ilyen például, amiről a képviselő urak az előbbi órában beszéltek, a kezességvállalás. Hogy a kezességvállalásnak mint támogatásnak me nnyi a juttatásértéke, az lehet 1 százalék, 90, 100 százalék. Persze, ha 100 százalék, nem volna szabad kezességvállalásnak nevezni, mert akkor kifizetik. Ezeket a dolgokat kezdjük meglátni, és úgy érzem, tisztelt Ház, hogy lesz majd ebben az Országgyűlésb en olyan, nem is olyan messze talán, amikor törvénybe iktatjuk, hogy igenis, aki ide törvényt hoz, a kormány vagy a miniszter, vagy képviselői önálló indítvány, az dolgozzon ki valamiféle juttatáshatás mérést, szakszerű ökonometria, mérnöki és matematikai és pénzügyi, becsülje meg, ha nem is lehet fillérre pontosan, de valamiféle hibahatárral, hogy mennyi is abban a támogatásban a tényleges juttatás. Mert akkor okosabban tudunk döntéseket hozni, és kevésbé vitatkozni úgy nagy általában, hanem sokkal inkább specifikus dolgokban. Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) :
