Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ÉKES JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MOLNÁR ALBERT (MSZP):
457 Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője. ÉKES JÓZSEF (MDF) : Köszönöm, elnök úr. Miniszter Úr! Örülö k annak, hogy az államtitkár asszony is itt van, hiszen az egészség, megelőzés szociális területen is nagyon fontos kérdés. Nagyon jól tudjuk, hogy a mai fiatalok egészségi állapota körülbelül milyen, és ennek szociális vonzata is lesz később. Molnár képvi selőtársamat nem bántani akarom. A legszegényebb időszakban is ebben az országban sportlétesítményeket építettek. A legszegényebb időszakban is, a háború után is! Hiszen amikor a magyar Himnusz egy olimpián elhangzik, nagyon sokan elkönnyezzük magunkat. Mo ndok egy eklatáns példát, amikor demagógiával próbálunk bizonyos kérdéseket megmagyarázni. Az egyik megyei sportújságíró úgy írt - én mint gyakorló polgármester… , hogy a város sajnos keveset ad a röplabda szakosztálynak, NBIes női röplabda szakosztályn ak. Egy dolgot azonban az újságíró elfelejt: annak idején abban a megyében volt 11 női röplabda szakosztály, ma már csak az az egyetlenegy van. Ma már nem létezik az a rendszer, hogy odaszólok mint párttitkár a gazdasági társaságnak, hogy tegyetek már oda ötmillió forint sporttámogatást. A rendszer nem így épül fel. A sportot támogatni kell. Tizenkét év alatt egy olyan egészséges rendszer nem tudott kialakulni, ami a magyar sport múltját, hagyományát megőrizné. Ebben a rohanó társadalomban, amikor a fiatals ág számítógép előtt ül, diszkóba jár, sportlétesítményeink mennek tönkre, akkor - én azt mondom - a sport, vagyis a megelőzés, főleg a fiatal korosztály tekintetében, óriási nagy kérdés. Ha nem építünk létesítményeket, nincs mögötte megfelelő támogatási re ndszer, akkor a társadalom még betegebb lesz; pszichésen is betegebb lesz és fizikálisan is betegebb lesz. Tehát azért mondom, ha a legszegényebb időszakban is tudtak sportlétesítményeket építeni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret letel tét.) , akkor ennek a társadalomnak el kell fogadnia azt, hogy az egészséges társadalom, egészséges lélek sportlétesítmények nélkül nem tud létrejönni. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője. MOLN ÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy ma utoljára szólalok fel. Először is megköszönöm az ÁSZnak és azoknak a munkáját, akik ezt az anyagot összeállították. Azt gondolom, hogy például az ÁSZjelentésből olyan is meg tudta érteni a foly amatokat, aki kevésbé ért a számokhoz. Horváth János képviselőtársammal mi néhány éve együtt munkálkodunk a gazdasági bizottságban, és köszönöm a jó együttműködést. Mindig ez a hangnem volt rá jellemző. A mezőgazdaság tekintetében nem mindig tudok vele egy etérteni - mint régi kisgazdával , de talán nem ez az oka. Azt gondolom, hogy nincs kibékíthetetlen ellentét a családi gazdaság és a nagyüzemi gazdaság között. Ezek mind a ketten meg kell hogy férjenek a mezőgazdaság palettáján, egészen más a funkciójuk, és egészen más termékeket tudnak hatékonyan termelni. Ezért nem látok ebben semmiféle olyan ellentmondást, hogy a kettő nem fér meg egymás mellett. A gazdasági növekedésről egy dolog jutott eszembe. Most, hogy gazdasághoz többékevésbé értő emberek vagyunk együtt, elmondhatjuk - és elnézést a tanároktól és mindenféle humán végzettségűtől , hogy amikor valamilyen nemzeti ünnepről van szó, nem győzzük felsorolni, hány, mellünkön a nyakkendőt büszkén lengető nemzeti ünnep van az országban, és még hányat szere tnénk. Olyankor mindig ott munkálkodik bennem, hogy egy nap, ami kiesik a munkából, az 0,4 százalék GDPt von el a gazdaságtól, annyit von el az életszínvonalból és mindenből. Tudom, hogy méltón meg kell ünnepelni az ünnepeinket. Végignéztem: a világban 4 és 21 nap között van a nemzeti és állami ünnepek száma egyegy országban. Meg kell mondanom, hogy azok a nemzetek, akik jól állnak ma a gazdaságban, 10 és 13 nap között vannak. Mi most ott vagyunk, ezt nem kellene tovább bővíteni. Köszönöm szépen.
