Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
455 , hogy például elkezdjünk egyszerre húsz termálvizes várost felfejleszteni, mondjuk, Hévíz szintjére - legalábbis így vi rtuálisan , mert ez nem megy, oda beruháztak már 10 ezer milliárd forintot. Abban sincs közöttünk nézeteltérés, mi nem kérdőjeleztük meg, hogy kellenek sportlétesítmények, én csak azt tettem hozzá, hogy teljesítmény is kell. Akkor jön egy országba valamil yen verseny, a nemzetközi szövetségeket ismerve, amelyik országban valamiféle sportteljesítmény is megjelenik. Én mindössze azt mondtam, hogy… - szóval Bangladesben nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy világbajnokságot rendezzenek, és mi afelé tendálunk i tt a futballunk színvonalát tekintve, és nem szeretném, hogy ez így legyen. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kilenc óra kor kezdtük, egy érdekes napot éltünk végig, alkottunk végig. A témánk a Magyar Köztársaság költségvetésének 2001. évre vonatkozó részének a végrehajtása. Ahogy a nap vége felé vagyunk, én megkísérlem, ahogy én összefoglalnám ezt egy rövid felszólalásban. Nem az egész témát, hiszen az túl van bármelyikünk kapacitásán - az enyémen bizonyára , azonban néhány olyan elem, téma hangzott el, amit mintegy összefoglalóul, mintegy a nap végén talán kívánatos még egyszer megnézni. Az egyik ilyen: ismét előkerült a n övekedés. A növekedésnek instrumentális megközelítése és organizációja az utóbbi évben a Széchenyiterv. Nem teljesen; a Széchenyiterv több is meg kevesebb is, mint a növekedés. Nem teljesen szinonimák, de lehet azért így tekinteni. Nos, igen tisztelt kép viselőtársaim, valahogyan itt jobb volna kicsit magasabbra föltartani a tükröt, és megnézni, hogy mit is jelent ez. Olyan hangokat hallunk, olyanokat mondunk egymásnak, amit, attól tartok, nem is gondolunk. Igen tisztelt képviselő urak, ki is mondta ezelőt t néhány perccel, hogy a Széchenyiterv adminisztrációjára mennyi forint elfolyt? Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hát minden kormányzati tevékenység adminisztrációjára pénz folyik el, mert vannak tisztviselők, villanyszámlát kell fizetni és így tovább. Cs upán azért, mert azok a programok Széchenyiterv címkét kapnak, nem lesz másik szoba, nem lesz több lakbér, nem lesz több tisztviselő! Tehát az a kifejezés, hogy “elfolyik a pénz”, mert Széchenyiterv a program - tisztelt Ház, nem tesz jót az ország közéle tének, ha ilyeneket mondunk, mert ez nem így van, és lehet, hogy kevésbé tájékozott emberek még képesek elhinni az ilyen tévkijelentéseket! Az pedig, hogy a Széchenyitervbe összepakolt Matolcsy miniszter úr és Orbán Viktor miniszterelnök és mi, az Országg yűlés sok mindent… - hát tisztelt Ház, hölgyeim és uraim, ez egy régi, sok ezer éves gyakorlat, hogy dolgokat időnként újragondolnak és újracsoportosítják. Ez egy organikus, a modern tudomány úgy mondaná, hogy valamiféle szinergisztikus összetevése a dolgo knak. Mert a lakásépítés, meg az agrárium, meg a turizmus, meg sok minden másképpen nézve, az új technológia, az új menedzsment, a sciencemicsoda, a nemzetközi kapcsolatok keretében másképpen, jobb hatásfokkal működhet! Ez volt a Széchenyiterv gondolata, és nem volt olyasmi, amiért pirulnia kellene az orcánknak. Ha valaki azt mondja, hogy a Széchenyiterv révén - megnézem majd a jegyzőkönyvben, valaki mondta, tisztelt képviselő urak - 23 millió forint elfolyt: hát igen tisztelt képviselő úr, nem folyt el . Az lehet, hogy jól használták vagy nem jól használták. Az lehet, hogy az a 2 milliárd forint, amire ön ráteszi az ujját, képviselő úr, rámutat, hogy valahol más hatásfokkal is használható lett volna - bár én nem hiszem, mert én is végignéztem, és ilyet n em találtam; de hálás leszek, ha valamelyikünk talált, és rámutat erre. De akkor se, képviselő úr, nem az a szó, nem az a kifejezés áll, hogy “elfolyt”. Talán kevesebb hatásfokkal használódott, mint használódhatott volna. A szavainknak van jelentősége, az ország és a világ figyel bennünket. Vigyázzunk, mert a mi reputációnkról is szó van!
