Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
406 nagyságnak egy nagyon fontos mondatát, amikor állami pénzek és közpénzek elköltéséről szót ejtett, nevezett Magyary Zoltánról van szó, aki a közigazgatástudomány híres professzora volt; 1941ben “Két magyar milliárdos t erv” című tanulmányában kritizálta az akkori nagy állami programokat, többek között az országos nép- és családvédelmi alap akkori programját, és a kritikának az éle pontosan az ellen irányult, hogy nem elég megmondani, hogy milyen irányba kívánja az állam elkölteni a pénzt, arra kell odafigyelni, hogy milyen eredményt érünk el ezzel a pénzköltéssel. Nem akkor teljesítjük a feladatot, ha meghatározott irányba, meghatározott célokra elköltjük a pénzt, hanem akkor, ha azokat a célokat, amelyek érdekében el kív ánjuk költeni, azokat elérjük, vagy legalábbis megközelítjük. Nos, ez a paradigmaváltás, amely a foglalkoztatáspolitikában megtörtént, pontosan ezt a célt szolgálta. Egy kicsit időben előreugorva, nevezetesen a legutóbbi képviselői postában önök is megkaph atták a Központi Statisztikai Hivatal legújabb havi jelentését, amelyben egy igen érdekes megállapításra tehetünk szert. Azt a tényt, amely már megjelenik a 2001. év gazdasági folyamataiban, nevezetesen, hogy a foglalkoztatás bővülése megtorpanni látszik, illetve most már kicsit negatívba is fordult, azt, hogy az inaktív népesség száma relatíve nő, ezt leszögezi a KSH, de tesz hozzá egy kommentárt. Azt mondja, hogy a gazdaságilag nem aktívak közel 88 százaléka nem kíván dolgozni. A nők körében - vélhetőleg a társadalmi szerepvállalással összefüggésben - a munkavállalást pillanatnyilag elutasítók aránya magasabb, azaz 89 százalék, mint a férfiakéban, ahol 85 százalék. Miről is van szó? Itt egy nagyon hosszú és régi folyamatról van szó, a rendszerváltással és a gazdasági átalakulással összefüggő folyamatról, ahol bizony nagyon sokan úgy kerültek ki a munkaerőpiacról, hogy más életstratégiákat, más szerepeket kerestek maguknak önmaguk, családjuk, környezetük fenntartása érdekében. Ez tehát egy komoly probléma, h ogy azok, akik úgymond inaktívak, akik kívül vannak a munkaerőpiacon, nem sok készséget és nem sok szándékot mutatnak arra, hogy munkát keressenek. A polgári kormány éppen ezért döntött úgy, hogy olyan gazdasági környezetet, olyan feltételrendszert akar te remteni, amely ösztönöz a munkavállalásra, és ehhez kiegészítőleg nyújtja azokat a foglalkoztatáspolitikai támogatásokat, eszközöket, amelyeket mind megtalálunk itt. Annak ellenére tehát, hogy ezek az ösztönző intézkedések valóban növelhették és növelik a munkavállalási hajlandóságot, ellensúlyozni kellett még a béremelések - az imént már utaltam rá - igen jelentős mértékét. Ha jól emlékszem, 6,4 százalékot mond, azért tegyünk hozzá még egy adalékot, 6,4 százalék bruttó a családtámogatások nélkül, az anyagb an, a törvény indokolásában megtalálhatjuk a másik számot is, 7,7 százalékos reálbérnövekedés a családi támogatásokkal együtt számolva, ez pedig mintegy duplája a GDPnek ebben az évben. Ha jól emlékszem, nemigen volt az elmúlt évtizedekben példa ilyen mé rtékű jövedelememelkedésre. Ennyit tehát arról, hogy helyes dologe kétségbe vonni az európai bérfelzárkóztatás megindult programját. Következésképpen a foglalkoztatáspolitika tekintetében, a Foglalkoztatási Alap elköltésének tekintetében azt tapasztaljuk, hogy jól érzékelhető, világos az a szándék, a korábbi kormánynak az a szándéka, hogy úgy segítse a munkába állást, úgy teremtsen új munkahelyeket, hogy egyben növekedhessenek a bérek is, magasabbak legyenek a jövedelmek, és mindez nagyobb biztonságot jele ntsen. Még egyetlenegy - az idő is lassan elmegy - mondatot, ha jól emlékszem, Veres képviselő úr, nem, Bőhm képviselő úr hiányolta az európai uniós felkészítést. Ha megfigyeljük a Foglalkoztatási Alapon belüli átcsoportosításokat, egy jelentős részük, EUR OFIT, EUROSTAT, EUhoz kapcsolódó társadalmi párbeszéd programok, tehát egy csomó olyan európai uniós felkészítés történt, amelyek egyben mind a foglalkoztatás, mind a jövedelempolitika tekintetében fontos megalapozó munkákat jelentenek. Tehát ha figyelmes en (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a részleteket is figyelve olvassuk a zárszámadási törvényt, akkor ezekre a hiányokra megtalálhatjuk a magyarázatot.
