Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
405 ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szép en, képviselő úr, a felszólalását. Megadom a szót Őry Csaba képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Én valójában a zár számadási törvénynek két témájához szeretnék hozzászólni: az egyik a foglalkoztatáspolitika és a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódóan nyilvánvalóan a Foglalkoztatási Alap költségvetésének teljesítése, illetve a béremelések kérdése. Mindkét témát a korább i felszólalók és a vezérszónoklatok is érintették már. Elég sok kritikát kapott az előző kormány abban a tekintetben, hogy a Foglalkoztatási Alap lényegében kimerítette a rendelkezésre álló forrásokat, sőt kismértékben talán többet is költö tt, mint korábban. Erre szeretném felhívni azért az önök figyelmét, talán nem árt egy kis emlékezetfrissítés: eredetileg a Foglalkoztatási Alap forrásai nem pusztán a munkáltatók és a munkavállalók befizetéseire épültek, hanem volt állami támogatás is. Ezt az előző szocialista kormány 199596ban megszüntette, gyakorlatilag az állami hozzájárulást kivonta, és így állt elő az a helyzet, hogy lényegében kizárólag munkáltatói és munkavállalói befizetésekből gazdálkodhatott ez az igen jelentős alap. Más filozóf ia, mondta Gúr alelnök úr, némileg szerepet tévesztve, a magánvéleményét bizottsági véleményként előadva, de ez esetben igazat kell neki adnom: valóban, jól érzékelhető az a filozófiai vagy megközelítésbeli különbség, mely a két kormányt jellemezte a fogla lkoztatási kérdésekkel kapcsolatban. A polgári kormány legfőbb célkitűzéseihez tartozott az új munkahelyek létrehozása, a foglalkoztatás javítása, és ezzel párhuzamosan - ne tessék meglepődni, hiába tetszenek kétségbe vonni - a bérfelzárkóztatás, a bérek n övekedése. Ha megfigyeljük a számokat, megfigyeljük azt, ami a zárszámadási törvényben tisztán, feketén fehéren olvasható, akkor mindkét tekintetben komoly előrelépésről tájékozódhatunk. (13.50) Egyrészt 5,7 százalék volt a munkanélküliség, bár tudom, az ú j foglalkoztatáspolitikai stratégia ezt kevésbé tartja fontosnak, mármint a munkanélküliség csökkentését. Tehát 5,7re csökkent a munkanélküliség, a kedvezőtlen növekedési feltételek, a kedvezőtlen gazdasági környezet - ahogy írja a zárszámadási törvény in dokolása - ellenére is nőtt a foglalkoztatottak száma, és ezzel párhuzamosan igen jelentősen nőtt a reálbérek és a bérek mértéke is. Font képviselő úr erről részletesen beszélt, mintegy 18 százalék volt, egészen pontosan 18 százalék volt a béremelkedések ü teme olyan feltételek mellett, amikor pusztán 4 százalék volt, a 4 százalékot sem érte el a gazdasági növekedés, és a tripartit érdekegyeztetés, a társadalmi párbeszéd mechanizmusában 9,7512 százalék volt az ajánlás. Nos, ilyen feltételek mellett sikerült majdnem a dupláját elérni, és mint tudjuk, a foglalkoztatáspolitika és a bérek kérdése a mérleg serpenyőjéhez hasonlatosan egyensúlyban van egymással, ha nőnek a bérek, akkor azok munkahelyeket veszélyeztethetnek, nyilvánvaló tehát, hogy a munkaerőpiaci folyamatok kanalizálására, igazgatására, segítésére hivatott nagy pénzalap tekintetében oda kell figyelni erre az összefüggésre is. Ha megfigyeljük azokat a változtatásokat, amelyek az alapban bekövetkeztek, hiszen az elhangzott kritikák egyik iránya pont ez volt, hogy nem arra, nem úgy költötték el, mint ahogy azt eredetileg terveztük, akkor jól látható, hogy az egyik a foglalkoztatás növekedése, a másik pedig a bérek növekedése által kiváltott ellenhatások ellensúlyozására irányult. Tehát minden változtat ás a konkrét gazdasági folyamatok és a konkrét foglalkoztatáspolitikai célkitűzések szükségleteihez igazodott. Jól látható az az irányváltás vagy paradigmaváltás, amely a foglalkoztatáspolitikában bekövetkezett a polgári kormányzás idején. Talán nem árt, h a visszaidézem egy másik történelmi
