Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÉKESI TIBOR (MSZP):
404 költségvetésnek csekély tételszámban történő módosítására kerül sor. Így, ahogy korábban a vezérszónokok közö tt Veres János alelnök úr által elmondottakkal egyetértve, ezt kegyelmi állapotnak nevezve, én is várom azt a pillanatot, amikor valóban csak a törvény szövegével szorosan összefüggő módosítások kerülnek be majd a jövőben az Országgyűlés elé. A konkrétumok tekintetében kiemelném néhány, a Gazdasági Minisztérium fejezetén belüli pénzösszegnek, illetve előirányzatnak a szerepét. Elsőként az állami támogatású bérlakásépítési programról szeretnék szót ejteni, itt is megfogalmazva az előirányzatképzéssel kapcs olatos problémákat. A 2001. évi előirányzat egy 4 milliárdos eredeti előirányzatról 12,8 milliárdra kapaszkodott fel az év végére, szemben a 2000. évi tény 19,5 milliárdos összegével. Úgy gondolom, hogy bár nyilvánvalóan a maradványösszegek feladattal terh elten áthúzódtak a következő esztendőre, de a 66 százalékos előirányzati összeg, legalábbis a 2001. év tekintetében, nem igazából az ösztönzés irányába hatott. Ennél szomorúbb statisztikai adat maga a tényleges felhasználás, ami a 800 milliós összegével pu sztán csak a 66 százalékos előirányzatnak a 6,1 százaléka. A pályázati rendszer vonatkozásában is számos problémát érzékelek, amin praktikus volna esetleg majd módosítani. Úgy gondolom, hogy a rövid idejű első meghirdetés, bár természetesen a későbbiek fol yamán ez folyamatossá vált, nem tette lehetővé, csak a jól értesültek számára, hogy kezdetben jelentkezzenek, így ők később tudtak a programba bekapcsolódni. A bírálat a pályázók, a kívülállók számára nem volt kellőképpen átlátható, a pályázati pénzekért f olytatott küzdelem egyfajta irreális ár kialakulását tette csak lehetővé. Egy tesztszámítás alapján a 70 százalékos támogatást alapul véve 118 ezer forint/négyzetméter árra hozza ki bruttó értékben egy lakás négyzetméterértékét, ami akkor is irreálisan ala csonynak volt minősíthető. A feltételek időközi változása gátolta, hiánypótlásra utasította, megnehezítette a pályázatok befogadását, és természetesen a tájékoztatást sem tartom megfelelőnek, hiszen többnyire csak a sikeres, illetve az eleve sikertelen pál yázatokról lehetett információt találni, és mintegy kizárásos alapon lehetett megállapítani, hogy mely pályázatok kerültek ilyenformán elutasításra. A tömbrehabilitáció során szintén a feltételrendszert vonnám kétségbe. Az önkormányzati feladatnak és a köt elező felújítási alap képzésének az előírása gátolja a társasházak e pályázaton való részvételét, így az előző év eredeti előirányzott 3 milliárdja 200 millióra csökkent, melyből csak 138 millió került feladattal terhelten áthúzódva a következő évre, és mi ndez csak 12 darab pályázat beadásának lehetőségét biztosította - elnézést, ezek az energiamegtakarításra vonatkozó adatok voltak. Itt amire utalni akartam, két darab pályázat került csak beadásra, és hasonló kritika érhetné a közművesített telkekre vonatk ozó pályázatot, ahol egyetlen fillér sem került kiosztásra, pedig 281 pályázat került beadásra. A lakóépületek energiamegtakarítási pályázatát akkor már adatokkal érzékeltettem; és hasonló módon kell jeleznem, hogy a különféle célelőirányzatok, például a g azdaságfejlesztési célelőirányzat 6 milliárddal közvetett célokat támogatott és nem közvetlen célokat; a turisztikai előirányzat 30 százalékra, a kis- és középvállalkozói célelőirányzat 20 százalékra teljesült csak az adott évben. Most már csak érintőleges en említem meg, hogy méltatlan az a vita, ami a hét regionális hitelszövetkezet, illetve garanciaszövetkezet törvénysértő létrehozása és sajnálatos módon törvénysértő működése vonatkozásában kibontakozott; azt gondolom, itt az Állami Számvevőszék megállapí tásai helytállóak. Összefoglalva, a Széchenyiterv felhasználása a maga 116 milliárdos előirányzatával 38 milliárdra teljesült, ez csak 33 százaléka a tárgyévi szükséges mértéknek; és a szomorú tények közé tartozik, hogy a helyszíni ellenőrzés is alapvetőe n az analitikák, a nyilvántartások teljeskörűségének és megbízhatóságának hiányát állapította meg. Köszönöm szépen a tisztelt Országgyűlésnek a figyelmet, a tisztelt elnök asszonynak a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
