Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. BŐHM ANDRÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
387 ugyan miből lett volna módja a jelenlegi kormánynak a száznapos program költségeit megtalálni, amikor arra hivatkozik, hogy a kassza üres volt. Tekintve, hogy ezzel kapcsolatban megfelelő válasz nem hangzott el, én lényegesnek tartom, hogy erről egypár szót ejtsünk. A 2000. évben készítette el a Fidesz a költségvetését, két évre. A Fidesz úgy gondolta ekkor, hogy a 2002es választásokat meg fogja nyerni. A kétéves költségvetés sarokszámai és az azon belüli mozgások azt a célt szolgálták, hogy egy általa győztesnek vélt Fidesz 2002ben ezzel az összeggel rendelkezzék. Mit mondott a Fidesz a választási kampányban? Tulajdonképpen hasonlót, mint amit most megismétel: betarthatatlan a kormányra törekvő akkori ellenzék valamennyi ígérete, mert ehhez nincs forrás a költségvetésben. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nem is...) És gyakorlatilag szó szerint ez hangzott el a mai vitában is az ellen zéki képviselők szájából. Igazat mondott a Fidesz? Igen, azt gondolom, hogy igazat mondott. A költségvetésben nem lehetett megtalálni azt a forrást, amire a száznapos program elígérkezett. A kasszában azonban igen, és éppen azért igen, mert a bevételek tud atosan alultervezettek voltak, az inflációs ráta pedig nem valós adatokat tartalmazott, még akkor sem valós adatokat, ha Varga Mihály képviselő úr nyilván helyesen hivatkozik a nemzetközi folyamatokra. De ne felejtsük el, hogy a költségvetés készítésének i dőpontjában valamennyi közgazdász nyomatékosan felhívta a kormány figyelmét arra, hogy délibábszámokat rajzol, ezek az inflációs adatok nem tarthatók. (12.30) Ebből tehát az következik, hogy ha a költségvetés sarokszámai igazak lettek volna, a prognózisok megfeleltek volna a valóságnak, akkor a jelenlegi kormánynak valóban nem lett volna módja végrehajtani a száznapos programot. De éppen azért, mert itt tudatos gazdaságpolitikai manőverek történtek a kétéves költségvetés összeállításakor, egész egyszerűen m eg kell állapítani, hogy a költségvetés tudatosan téves adatokkal számolt. Tulajdonképpen meg kell vizsgálni másik kérdésként, hogy milyen előnye van az irreálisan alacsonyan tartott inflációs számoknak, amire Varga Mihály az imént azt mondta, hogy ez egy aktív gazdaságpolitikának a része, a hátrányos nemzetközi következményekkel szembeni aktív előremenekülés. Ugyanakkor meg kell állapítani azt, hogy az alacsonyabbra tervezett inflációs rátával alacsonyabbra lehet a bevételeket és a közkiadásokat tervezni, és magasabb életszínvonalat lehet ígérni. Nézzük meg a Fidesz ígéreteit! A 2001. évben a bruttó átlagkereset 18 százalékkal nőtt, a nettó már csak 16,2 százalékkal. Helyesen idézte az imént Varga Mihály úr, hogy a reálbér 6,4 százalékkal nőtt, de ezt kérem összevetni az előző számokkal; de egy további számmal kiegészíteném ezt a sort: az egy főre eső reálbélnövekedés mindössze 4 és 5 százalék között maradt a bruttó 6,4 százalékkal szemben. Még egy lényeges kérdésre rá szeretnék mutatni, bár felkészülésem s orán természetesen foglalkoztam mindazokkal az anomáliákkal, amelyeknek a felsorolásával nem akarom itt szaporítani a szót, az MFBtől kezdve az Országimázs Központon át, de két lényeges kérdést hadd említsek. Egyrészt: az Országimázs Központ működésével k apcsolatban - amiről a kampányban helyesen hangzott el az “országblamázs központ” kifejezés - súlyos milliárdok tűntek el, költődtek olyan célokra, amelyek a Fidesz propagandáját, politikai érdekeit lettek volna hivatottak szolgálni. Egy lényeges adósságra azonban hadd hívjam föl a figyelmet: ha már ilyen módon, egy ilyen intézmény útján költ bármely kormány súlyos százmilliókat, akkor egy súlyos adóssága a Fideszkormánynak van. Ez pedig pontosan az EUintegrációval kapcsolatos felkészítés. Ma a magyar lak osság abban a helyzetben van, hogy minimális ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az európai csatlakozás milyen pozitív és esetleg negatív következményekkel jár. Gyakorlatilag a Fidesz saját kormánypropagandáját és pártpropagandáját illetően minden lehetős éget kihasznált; azzal nem foglalkozott, hogy jelentős összeget költsön - megjegyzem, hogy a mostani kormánynak ez
