Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
381 2001. évben még jellemzően megvolt, hogy az Állami Számvevőszék lehetősége az ellenőrzések lefolytatásánál korlátozott. (12.00) Korlátozott azért, mert csak a költségvetést tudja közvetlenül ellenőrizni, a költségvetési intézményeket, a költségvetési szerveket tudja ellenőrizni, és akkor a lehetősége már nincs meg, ha ezen szervektől a költségvetési források magáncégekhez, netán állami társaságokhoz továbbadásra kerülnek. A költségvetési bizottság tagjaként a 2001. évben sajnálatos módon meg kellett ta pasztalnunk többünknek azt, hogy azon 35 milliárd forint felhasználása után kérdezősködve a banktitok falába ütköztünk, amely 35 milliárd forint a 2001. évben a költségvetés számai szerint autópályaépítés finanszírozását szolgálta volna. Igen ám, de 2001ben ez olyan módon történt, hogy egyrészt az ÁPV Rt., majd a Magyar Fejlesztési Bank, majd a Nemzeti Autópálya Rt. keretein keresztül került felhasználásra, és sajnálatos módon már sem a Magyar Fejlesztési Bankot, sem pedig a Nemzeti Autópálya Rt.t a parl ament költségvetési bizottsága nem tudta ellenőrzési feladatköréből adódóan megkérdezni arról, hogy milyen módon, milyen szerződésekkel is használták fel ezt a pénzt. Utólag ma már szintén tudjuk azt, hogy ezen pénzfelhasználásnak mik voltak az okai, milye n sajátságos technikákat alkalmaztak, de sajnálatos módon az Állami Számvevőszék jelentése, amikor a 2001. évi költségvetési gazdálkodást minősíti, akkor ezekre a folyamatokra nem tudott kitérni. (Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ugyanakkor a számvevőszéki, autópályaépítésekkel kapcsolatos vizsgálat jelentéséből mindannyian megismerhetjük, megismerhetjük a 2001. évi számvevőszéki munkának az összefoglaló jelentéséből azt a tényt, amire az imént utaltam, amit célszer ű végiggondolni az új Országgyűlésnek és az új kormánynak is, hogy erre javaslatot tegyen, hogy azon esetekben, amikor állami társaságokhoz kerül át a költségvetési forrás, egyértelművé tenni az Állami Számvevőszék ellenőrzési jogosultságát, és azon esetek ben is, úgy, ahogyan elindult az üvegzsebprogram részeként idén nyártól, hogy amikor magántársaságok kapnak költségvetési forrásokat, magántársaságokkal kötnek költségvetési források felhasználásával állami feladat megvalósítására szerződést költségvetési szervek, akkor igenis bele kell foglalni azokba a szerződésekbe, hogy ezen pénz felhasználása ellenőrizhető legyen a Számvevőszék által a továbbiakban is. Csak így megnyugtató, csak így lehet kellő gondosságúnak nevezni az Országgyűlést azon feladatának vé grehajtásában, hogy mi mindannyian felelősek vagyunk a közpénzek felhasználásáért, a közpénzek célszerű és okszerű felhasználásáért. A Számvevőszék az Országgyűlés megbízásából ekkor tudja elvégezni megfelelőképpen a feladatát, ha ezt a jogosítványi kört v agy ezt a lehetőségi körét tisztázni tudjuk és egyértelművé tudjuk tenni a későbbiekben. Szeretnék az előterjesztésnek még két momentumával foglalkozni. Azt írja a mostani előterjesztés, és az Állami Számvevőszék is jóváhagyja, hogy ez a hiánymérték, amely most meghatározásra került, bizonyos számszerű pontosítások elmaradása miatt vagy pontatlanságok miatt esetleg nem teljesen áll meg, vagy nem teljesen valós. Úgy szól konkrétan a Számvevőszék a jelentésben (Olvassa.): Jellemzően nem áll fenn a fejezetek é s intézményeik zárszámadási adatai és a kincstári adatok között az egyezőség a teljesítési adatoknál. Az eltérések a Kincstár adatszolgáltatási rendszerének fejlődése ellenére elsősorban az intézmények gazdálkodási fegyelmének hiányosságai miatt ismétlődne k. Meggyőződésem szerint a következő évi költségvetési gazdálkodásnál erre nagy figyelemmel kell lenni. A kincstári rendszer kialakulása Magyarországon az elmúlt néhány évben nagyon sok tapasztalatot hozott, nagyon sok tanulsággal szolgált; bizonyos az, ho gy tovább kell fejleszteni és tovább kell folytatni ennek a rendszernek a finomítását, a szabályozási körülmény finomítását, azzal a céllal és azzal a határozott szándékkal, hogy amikor zárszámadás készül Magyarországon, amikor a közpénzek felhasználásának ellenőrzéseit folytatja az Állami Számvevőszék, a parlament illetékes bizottsága vagy a parlament egésze, akkor teljesen hű képet, teljesen hiteles képet tudjon kapni arról,
