Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - A Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény 2001. évre vonatkozó részének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitája - DR. VERES JÁNOS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
379 A politikai ok 2001 tavaszán egyértelművé vált az ország nyilvánossága, az ország közvéleménye számára is: a kormányzaton belüli feszültségek hatására is a kialakult helyzetet úgy kívánták meg változtatni, hogy az egyik koalíciós partnerrel való szakítás eszközéül immáron lehetőség nyílt az FVMen belül folyó költségvetési gazdálkodási hibák megfelelő súlyú feltárására. A KEHIvizsgálatok, egyéb más vizsgálatok eredménye alapján sor került arra, amire nem került sor az azt megelőző hosszú évtizedekben, hogy a minisztérium politikai államtitkárát előzetes letartóztatásba helyezték, ma is házi őrizetben van. Sajnálatos módon még nem ért véget az igazságszolgáltatási eljárás, én bízom benne, hogy mi előbb a végére fog érni ez az eljárás, és azt követően a jogerős bírósági döntés alapján immáron mindenki meg tudja ítélni azt, hogy pontosan milyen költségvetési gazdálkodás is folyt abban a minisztériumban addig, ameddig az államtitkár úr a minisztériumb an működött. Én úgy gondolom tehát, amikor 2001ről beszélünk, akkor nagyon fontos, hogy a kétéves költségvetés kérdésköre ismét szóba kerüljön, hiszen annak idején az MSZP vezérszónoka itt, ezen a pulpituson a kétéves költségvetés kapcsán kifejtette szkep szisét, kifejtette aggályait a tekintetben, hogy mennyire lehet ez megalapozott, és mennyire lehet ez helyes folyamat. Ha és amennyiben azok az elvek, amelyeket annak idején Járai pénzügyminiszter úr a beterjesztéskor elmondott, ami szerint a stabilitás és az előreláthatóság meg fog teremtődni a kétéves költségvetéssel, ha ez a valóságban megteremtődött volna, akkor ezzel nyilvánvalóan egyet lehetne érteni, és azt lehetne mondani, hogy egy előremutató, jó kísérlet alanya volt Magyarország, és az eredményeit Magyarország szempontjából más országoknak is lehet ajánlani. Én úgy gondolom, hogy nem ez valósult meg, hiszen sem a stabilitást, sem az előreláthatóságot nem növelte a kétéves költségvetés, nem növelte a 2001. év, amelynek a beszámolóját most látjuk. Ne m növelhette, hiszen az akkori ellenzéki képviselők óvása ellenére a kormány kitartott azon álláspontja mellett, mely szerint - noha 10 százalékos volt az infláció a 2000. évben - a 2001. évre 6 százalékos inflációval megtervezhető a költségvetés, 6 százal ékos infláció várható abban az évben, és ilyen módon tervezte meg a kiadásokat, és ilyen módon tervezte meg a bevételeket. Sajnálatos módon ez a tervezés két olyan következménnyel járt, amelynek a hatásait a költségvetésből gazdálkodó intézmények 2001ben, de a későbbi években is érzékelhették: csak a 6 százalékos mértéknek megfelelően bővülhettek a költségvetési intézmények működési előirányzatai, és a politikai viták tárgyává válhatott a későbbiekben az, hogy az alultervezett bevételek túlteljesítéséből a dódó többleteket hogyan használja majd föl a kormány. A Számvevőszék jelentése is negatívumként állapítja meg azt a tényhelyzetet, hogy év közben a költségvetés általános tartalékának a módosításával a kormány elérte azt a helyzetet, hogy miközben 36,7 mil liárd forinttal volt tervezve a költségvetés általános tartaléka, év végére, az előző évi zárszámadásban szereplő módosítások eredményeképpen közel 85 milliárd forintra nőtt ez a költségvetési tartalékösszeg, és sajátságos módon ennek a tartaléknak a felha sználásánál nem minden esetben érvényesült az államháztartási törvény előírássorozata. Az Állami Számvevőszék ezzel kapcsolatban pontosan azt írja, hogy a kormányhatározatok, illetve az előterjesztések nem minden esetben feleltek meg a rendkívüliség, az e lőre nem valószínűsíthetőség, a nem tervezhetőség kritériumainak; ugyanis ez a hármas kritériumrendszer határozná meg azt, hogy az általános tartalék felhasználásánál milyen módon lehet pénzt felhasználni. Ilyen módon, tehát ezen jellemzők alapján került m eghatározásra a Millenáris Kht.nak, az oly sokszor hallott Millenáris Kht.nak 1,4 milliárd forint, az új Nemzeti Színház felépítéséhez, működtetéséhez 575 millió forint, továbbá millenniumi filmprodukciók támogatására 1 milliárd 589 millió forint, és ily en módon került meghatározásra az Alföld Koncessziós Autópálya Rt. esetében egy létrejött megállapodásnak a támogatástervezési összege is. Úgy gondolom tehát, amikor erről beszélünk, akkor világossá kell tenni, hogy nem volt helyes az a gyakorlat, ami a ké téves költségvetéssel elindult Magyarországon, és még helytelenebb volt az, hogy a kormány ezen többletbevételeket ilyen módon használta fel az általam is megemlített, a
