Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 11 (42. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szájer József): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
3502 Lehet, még nem is tudják: amellett, hogy nincs bérnövekedés, jöv őre már más tulajdonos lesz, olyan tulajdonos, akit nem érdekel a bérből és fizetésből élők helyzete: menthetetlenül a piaci törvények szerint fog eljárni, azaz elbocsátja őket. (Dr. Dávid Ibolya megérkezik az ülésre.) Ennek a felelőtlen osztogató politiká nak azonban - érthető módon - jövőre súlyos következménye lesz, és azt gondolom, néhány hónap múlva mindenki meg fogja érteni, mire is gondolt pénzügyminiszter úr, amikor úgy fogalmazott, hogy jövőre takarékos költségvetése lesz az országnak, mit is értett a takarékos szó alatt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Felhívom képviselőtársaim figyelmét, hogy napirend előtti hozzászólásra frakcióvezetőhelyettes részé ről akkor van mód, ha a frakcióvezető nem tartózkodik a teremben. Kérem, ezt a későbbiekben tartsák be. (Derültség. - Közbeszólás: Ki kellett volna menni a büfébe.) Látom, hogy a kormány részéről Szalay Gábor képviselő úr, gazdasági és közlekedési államtit kár kíván válaszolni. Megadom a szót. SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Annak az általános vádaskodásözönnek, amit az előbb hallottunk, jelentős része nem igaz, tényszerűen nem ig az, más része igaz ugyan, de épp az előző kormány tevékenységének a következménye. Ami elmondható, és ami kétségtelen tény, hogy a magyar gazdaság 1997 első negyedéve és 2000 első féléve közötti jelentős gazdasági felívelése megtorpant, és két évvel ezelőt t, sajnálatos módon, a gazdaság fejlődésének üteme jelentősen visszaesett. Ennek vannak természetesen a világpiaci dekonjunktúrára visszavezethető okai, de vannak az előző kormány ügyetlenségére visszavezethető okai is. A világgazdasági dekonjunktúrára vis szavezethető ok nagyrészt a GDPváltozás. A felívelés három és fél éves szakaszában Magyarországon 4,5 usque 6 százalék között volt a GDP növekedésének az üteme, ez az év első negyedévére 2,9 százalékra esett vissza. Ez nem jó dolog. Az valamivel jobb már, hogy ez év harmadik negyedében, tehát fél év után 3,4 százalék, tehát valamelyest megindult a gazdasági növekedés. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy mind e közben az Európai Unióban egy százalék alatt van a gazdasági növekedés. Az előző kormány kedve nc összehasonlítási módszerének analógiájával élve elmondhatjuk, hogy miközben az előző időszakban a magyar GDPnövekedés mindig az európai uniós növekedés kétszerese volt, most éppen a négyszerese annak. Kétségtelenül aggodalomra adhat okot viszont a gazd asági egyensúly és a versenyképesség elmúlt két évében bekövetkezett romlása, ami azonban már nem a világgazdasági dekonjunktúrára, hanem sokkal inkább az előző kormányzati ciklusban folytatott gazdaságpolitikára vezethető vissza. Arra, hogy a reálbérek a GDPtől és a termelékenységtől elszakadva változtak, hogy a beruházások mögött a vállalkozók helyett az állam állt, hogy az exportteljesítményünk visszaesett, hogy a belföldi fogyasztás nőtt, miközben a megtakarítások csökkentek, és hogy a forint igen jele ntősen felértékelődött. Mindez gazdaságunk versenyképességét az 1995ös szintre vetette vissza. A jelenlegi kormány - korántsem meggondolatlan módon - a költségvetés területén, ahol egyértelműen ő a felelős a dolgok alakulásáért, 2003ra vonatkozóan meg is kívánja tenni a szükséges lépéseket, és a jegybankkal egyetértésben elszánta magát a költségvetés GDParányos hiányának közel 9 százalékról 4,5 százalékra való leszállítására. Ez a fiskális politika természetesen jelentős, de a kialakult helyzetben, épp a z elmondottak okán is, elkerülhetetlen szigorítását jelenti. A kormány továbbá a rendelkezésére álló eszközökkel olyan óvatos jövedelempolitikát kíván érvényesíteni, amely szintén a versenyképesség és az egyensúly romlásának megállítását eredményezi. A kor mánynak meggyőződése, hogy ez az a gazdaságpolitikai vonalvezetés, amely egyértelműen hozzájárulhat ahhoz, hogy a monetáris politika szigora is enyhülhessen. Ebben az
