Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 18 (20. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Mandur László): - SZALAY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár:
350 csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , hogy ha már segíteni nem tud a magyar vállalkozókon, legalább ne ártson. Kö szönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm, frakcióvezetőhelyettes úr. Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. Megadom a szót Szalay Gábor államtitkár úrnak. Parancsoljon! SZALAY GÁBOR gazda sági és közlekedési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! A Széchenyiterv nem állt le, csak az önök által ránk hagyományozott örökség szabta kényszerűség keretei között kell folytatnunk. Ez egyúttal azt jel enti, hogy a lehetőségeink jóval korlátozottabbak. Miért mondom ezt? A Széchenyitervből a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezelésében lévő három célelőirányzat vonatkozásában az előző kormány a 2002. évre vonatkozóan 44 milliárd forintot határozott el, ennyit szánt a három célelőirányzat keretébe tartozó pályázatok finanszírozására. A 44 milliárdot az utolsó fillérig elköltötték május 27ig. Annyira, hogy - szinte több mint feltűnő - az április 21ei választásokat követően hektikus iramra kapcsoltak a pályázatok odaítélésében, az egyetlen cél az volt, hogy teljesen üres kasszát hagyományozzanak az utódkormányra. De nemcsak azt a 44 milliárdot költötték el, amit egyébként a dupla költségvetésben 2002re előirányoztak, hanem elköltötték a jövő évi lehet őségek kétharmadát is. A dupla költségvetésben egy meghozott intézkedés következtében lehetőség nyílt arra, hogy a célelőirányzatokból a következő évi lehetőség 40 százalékát már az adott évben odaítéljék. Tehát a 2003ra vonatkozó célelőirányzati lehetős égeink 40 százalékában már idén döntést lehetett hozni jövő évi kifizetéssel. (9.40) No, e lehetőségek kétharmadát is az előző kormány elköltötte. Így kaptuk meg a Széchenyitervet. Természetesen felelős kormánynak valami módon viszonyulni kell ehhez a hel yzethez. Matolcsy miniszter úr nekünk azt javasolta, hogy menjünk a Pénzügyminisztériumhoz, és kérjünk kiegészítő 50 milliárdot, amit természetesen nem lehetett megtenni, hiszen adott helyzetben nemcsak a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kasszája volt kifosztva, hanem az összes többi minisztériumé is. Nem volt tehát miből kérnünk; illetve egy minimális összeget, 1,5 milliárdot ennek ellenére sikerült kapnunk, és ezzel kell gazdálkodnunk. Ezt kell úgy beosztanunk, hogy azért lehetőleg minél több pályázó , aki jó pályázatot nyújtott be, mégis hozzájuthasson az egyébként célszerű és indokolt támogatáshoz. Ezért kellett a Széchenyiterv pályázatait három részre bontanunk: nevezetesen 9 pályázatot változatlanul továbbra is befogadunk és elbírálunk; 8 pályázat ot azonnal fel kellett függeszteni források hiányában; 13 pályázatnál pedig az augusztus 2ai zárónappal az addig beküldött pályázatok elbírálását folytatjuk, szerződést kötünk, és a pénzt ki fogjuk fizetni. Azonban nemcsak ez volt a probléma a Széchenyit ervvel, hogy üres kasszát kaptunk hozzá, és most nagyon egyszerű minket ostorozni azoknak, akik az üres kasszát ránk hagyományozták. Más probléma is volt a Széchenyitervvel, nevezetesen az, hogy semmi hatékonyságmérés nem történt a Széchenyitervben, az a datok átláthatatlanok, zavarosak voltak, nem lehetett tudni, hogy ki miért kapott, ki miért nem kapott. Ezért készült el a fehér könyv; ennek feldolgozása rámutatott arra, hogy nagyon sok pénz nem a hazai kis- és középvállalkozókhoz, hanem külföldi, jóval nagyobb cégekhez került ki. Egyes esetekben viszont ismételten sokszoros pályázati nyerési lehetőségeket biztosított ez a fajta ellenőrizetlen rendszer, vélelmezhető, hogy milyen vállalkozói köröknek. Nos, ezen is változtatni kell. A Széchenyiterv jövőre úgy folytatódik, hogy hatékonyságellenőrzés lesz, és átláthatóvá tesszük a rendszert, mert különben pont a saját hazai kis- és középvállalkozóinkat vezetjük félre, hiszen 2004ben az Európai Unióhoz csatlakozván (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő