Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár:
334 DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Válaszomban messzemenőleg nem a konfrontáció , hanem az együttműködés a meghatározó elem. Azt gondolom, hogy azok a gondok, amiket ön felvetett, mi több, azok a megoldási javaslatok, amiket szintén felvetett, nagyonnagyon megszívlelendőek és megfontolandóak. Nyilván nem térhetünk ki az elől, hogy az ön által jelzett térségen kívül hasonló vagy talán típusában hasonló problémákkal az ország számos pontja küzd. Én úgy gondolom, hogy az, amit ön jelzett, az ország területén elég fájó módon jelentkezik - járva az ország különböző pontjait, bizony magam i s látom azokat a kisebbnagyobb térségeket, ahol ezek a gondok talán még fokozottabban jelentkeznek. Ha megengedi, képviselő úr, igyekszem meglehetősen komplex mó don kezelni azokat a gondolatokat, gondokat, amiket ön vázolt. Tény, hogy ebben a Házban is az elmúlt 12 évben, abban a periódusban, amit ön is említett, megannyi felvetés, megannyi vádaskodás, megannyi megoldási javaslat elhangzott, aztán az élet valahogy mégiscsak úgy hozta, hogy azok az emberek, akikről mi itt beszéltünk, vagy mások, az elődeink, nem sokat láttak a sorsuk javulásából. Én azt gondolom, hogy mára talántalán már kialakult az az intézményrendszer, ön is utalt a falugazdászhálózatra, amelyi k esetleg alkalmas katalizátor lehetne a gondok megoldásában. De a legfontosabb dolog, és ezt szeretném hangsúlyozni: az összefogás, és a helyi összefogás értéke, amit a kormány nyilvánvalóan fel kell hogy vállaljon, és fel is tud vállalni; nem ez a kormán y, az a kormány - a mindenkori magyar kormány. Az összefogás úgy is értendő, hogy vannak olyan, közkeletű néven: kistérségek, amelyek - ha esetleg nagyobb a terület, akkor még több ilyen kistérség is észlelhető - együtt talán meg tudják fogalmazni a valós gondjaikat és azokat a pontos igényeket, amiknek a kielégítésére nekik szükségük van, hiszen generál szabályokkal, exporttámogatásokkal nem lehet apró kistérségi gondokat egy csapásra megoldani. Márpedig azt kell mondjam, hogy a magyar agráriumról való gon dolkodás picit talán mindig ebbe az irányba csúszott el. Persze, ma ebben a Házban egy interpelláció szólt erről; jómagam úgy találtam fogalmazni, hogy véget kell vetni annak az idilli világnak, amiben mindenki hasraütésszerűen úgy, annyit és ott termel, a hogy a jókedve diktálja, hanem tényleg szervezett körülmények között kell ezt tenni. Amint ön is mondta: nem szabad magukra hagyni a gazdákat tanácstalanságban, hogy megváltozott körülmények esetén is a régi, megszokott kerékvágásban próbálják vinni az éle tük szekerét. Ha egyszer látjuk, hogy tartósan szárazság van egy adott magyar térségben, akkor vagy öntözünk, vagy különböző kultúrákat váltunk. Nem lehet ragaszkodni ahhoz, hogy márpedig ha az öregapám is gabonát termelt itt kétszáz évvel ezelőtt, akkor n ekem is ezt kell tenni - váltani kell. Igaza van, képviselő úr, ebben kell segítséget nyújtani ezeknek az embereknek. Ehhez persze igen felkészült falugazdászhálózat is szükségeltetik. Én azt gondolom, az a falugazdászhálózat, ami jelenleg van, sem intéz ményi struktúrájában, sem személyi összetételében még messze nem az ideális. De akkor is mi vagyunk itt, már úgy értem, hogy azok az emberek élnek itt, ebben az országban, akik élnek, a gondokkal, az örömökkel és a megoldásokkal, sőt még a bűnözők is a mi bűnözőink, akikre ön is utalt, ennek az országnak a bűnözői, tehát meggyőződésem, hogy az adott térség összes érdekeltjének, összes társadalmi szereplőjének, az önkormányzatnak, a képviselőnek, az önkormányzati képviselőnek, a parlamenti képviselőnek, a fa lugazdásznak és maguknak a gazdáknak kell gyakorlatilag világos jövőképet alkotniuk magukról. Ezt szerintem helyettük és nélkülük a kormány nem tudja, és nyilván nem is akarhatja megvalósítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártá t.) Tehát összegezve: azok a javaslatok, amiket ön felvetett, nagyrészt már szerepelnek a kormány 2003. évi elgondolásaiban, nem azért, mert ez a kormány van, hanem ez már a korábbi kormányok étlapján is szerepelt, csak kevés erő jutott ezeknek a megvalósí tására. (18.30)
