Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. december 4 (40. szám) - Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló törvényjavaslat, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bűnügyi Igazgatósága megszűnéséről szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MOLNÁR ALBERT (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ):
3179 Innentől kezdve jön mégiscsak az a másodlagos probléma, amire itt már Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársammal többször felhívtuk a figyelmet, hogy a 415 jelenlegi munkatárs számára az APEH köteles lesz felkínálni más munkahelyet, munkakört, amennyiben nem hajlandóak önként, mondom, önk ént, nem jogutódlási folyamatként, hanem önként átmenni az ORFK hatáskörébe. Ha pedig nem tudnak nekik 415 új munkahelyet felmutatni, akkor viszont következik a végkielégítés, amire utaltam, az pedig 1 milliárd forintba fog kerülni a magyar államnak. A sor s érdekessége ebben az esetben, hogy ha ezt eljátsszák a jelenlegi bűnügyi igazgatóság alkalmazottai, tehát igényt tartanak az 1 milliárd forintos - összességében vett - végkielégítésre, ezzel lezárul egy munkajogi folyamat; ettől a pillanattól viszont elm ehetnek az ORFKhoz, és ha felveszik őket, beállhatnak a Bűnügyi Igazgatósághoz. Erre szerettem volna felhívni a figyelmet. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Molnár Albert úr, az MSZP képviselője. MOLNÁR ALBERT (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Erről az egész vitáról Napóleonnak az a mondása jutott eszembe, amikor az alkotmányt író vének tanácsát szétzavarta, és azt mondta nekik, hogy uraim, egy alkotmány legyen rövid, de homályos. Most pont ez az a gondolat, hogy véleményem sze rint ez a törvény éppen rövid és világos; világosan és tömören fogalmazza meg az elvárásokat e társadalmilag oly fontos szervezet, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szervezetéről, amiről tárgyalunk. Azt hiszem, nem kell taglalnom, és sok jelzőt elmon dhatnék, hogy milyen jelzőkkel illethető ez a szervezet, ez egy bizalmi szervezet, országos szervezet, nagy szervezet, fontos feladatot ellátó szervezet, és úgy látom, hogy talán azon nincs is vita közöttünk, hogy ez miért legyen szabályozva, bár a kérdés felvetődik, miért nem volt ez szabályozva az elmúlt négy évben. Azért legendák születtek az elmúlt négy évben arról, hogy miért kell távol kerülni az adóhivatalnak a politikától, és azt gondolom, hogy ez a törvénymódosítás, ez az új törvény éppen ezt szolg álja. Miért kérdőjelezik meg az ellenzéki képviselőtársaim azt, hogy a rendőrség keretén belül működő szervezet nem olyan hatékony, mint a jelenlegi? Odakerül ez a szervezet, ahova való, a bűnüldözés keretén belül, ahol az összetett problémákkal sokkal szé lesebb jogkörrel, háttérrel és eszközrendszerrel működő szervezet fog ezekben az egyre szövevényesebb ügyekben nyomozni. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Bőhm András úr, az SZDSZ képviselője. DR. BŐHM ANDRÁS (S ZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, hogy a vita jelenlegi szakaszában tulajdonképpen két csomópont állapítható meg; az egyik az, hogy miért van szükség erre a bizonyos átalakításra. Elhangzottak szakmai é rvek, amelyek nyilván helyesek, én ezt nem kívánom megismételni; és természetesen a történetnek van egy politikai töltése is, ezt kár lenne vitatni, még akkor is, ha a szavak elfordításának megakadályozása érdekében elsősorban szakmai igénye van annak, hog y egy ilyen átszervezésre sor kerüljön. Ez a politikai igény pedig abból táplálkozik, hogy a választók elvárták annak az ígéretnek a teljesítését, hogy az úgynevezett adórendőrség szűnjék meg. Amennyiben ez a választói igény fennáll, akkor ennek oka is van . Tehát nem elég azt vitatni, hogy annak idején, amíg ez az APEH teljhatalmával és ereje teljében működött, törvényesen járte el vagy sem, a választók, a szélesebb társadalom meggyőződése - részben tapasztalatok, részben mások alapján - azon alapul, hogy politikai befolyással jelenik meg az adórendőrség olyan ügyekben, ahol a politikának erre igénye van. Ez az a pont, ahol nincs választási lehetősége egy újonnan megalakuló kormánynak; ha szakmai szempontok is ezt igazolják, akkor eleget kell tenni annak a választói elvárásnak, hogy ezen a helyzeten változtatni kell.
