Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. szeptember 17 (19. szám) - A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
304 Akkor hát mi is az az orientáló erő? A gyermekre tekintettel megállapított támogatás ugyanis nem vonható meg, ha a gyermek nem jár iskolába, legfeljebb elszámoltatni lehet a szülőt. A törvényalkotó úgy gondolta, hogy a tankötelezettség nem teljesítése együtt jár a gyermek számára kiutalt összeg elherdálásával, vagy csak anyagi természetű okok áll hatnak az iskolakerülés mögött? Mert mi egyébért von párhuzamot e két dolog között? Felvetődik a kérdés: létezike olyan egyéb hatályos és hathatós jogi szabályozás, amely valóban alkalmas a tankötelezettség teljesítésére? A válasz igen. Már az iskoláztatá si támogatás bevezetése előtt is fontos volt a törvényalkotó számára az iskolába járás, erről tanúskodik elsősorban a közoktatásról szóló törvény, ez határozza meg, hogy mit jelent a tankötelezettség, és azt is, hogy annak érvényesítésében kinek milyen jog ai és kötelezettségei vannak. A közoktatási törvény végrehajtására kiadott rendelet, amely a részletes szabályokat tartalmazza, elő is írja az oktatási intézménynek, hogy vegye fel a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgá lattal. Ezt a jogintézményt 1993ban vezette be a szociális törvény. A szolgálat feladata - együttműködve a gyermekkel, a szülővel, az ifjúságvédelmi munkatárssal, az oktatási intézménnyel és sorolhatnám - annak felderítése, hogy milyen, esetleg nagyon öss zetett probléma állhat a tankötelezettség nem teljesítése hátterében. Feladata a szolgálatnak az is, hogy az okok felderítése után egyéni gondozásinevelési tervet készítsen, és tovább segítse a gyermeket vagy a szülőjét. Meggyőződésem, ha valóban eredmény t akarunk elérni a rendszeres iskolába járás területén, csak ily módon találhatjuk meg a szükséges eszközöket, és amennyiben e folyamatban arra derül fény, hogy adott esetben, akár egyéb ok miatt szükségesnek mutatkozik egyfajta anyagi korlátozás, azaz els zámoltatás vagy akár teljes vagyonkezelői kontroll, úgy az a gyermekjóléti szolgálat javaslata alapján a jegyző által indított védelembe vétel vagy gyámhivatali eljárásban megtehető. Vagyis már létező jogintézmények keretei között elérhető az az eredmény, amelyet az iskoláztatási támogatás csak kitűzött célként, de nem tudott megvalósítani. (16.20) Végezetül, hogy teljes legyen a kép a tankötelezettséggel összefüggő jogi szabályozásról, megemlítek még egy visszatartó erőt jelenthető kormányrendeletet, a 218 /99est, amely az egyes szabálysértésekről szól. A közoktatás rendjét veszélyeztető magatartást szabálysértésnek minősíti, és ennek elkövetése esetén 50 ezer forintig terjedő pénzbírság kiszabását rendelheti el. Összefoglalva: nem vesztünk semmit, tisztelt Országgyűlés, ha iskoláztatási támogatás helyett családi pótlékot juttatunk el a szülőkhöz. Az igazgatási költségekre így kevesebbet kell fordítanunk, és ennek a megtakarításnak lesz helye a családtámogatás rendszerében. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! Vidor né Szabó Györgyi felszólalására a következőt szeretném reagálni; nevezetesen azt, hogy a lemorzsolódóknak mintegy 3040 százalékát sikerült visszavezetnünk az iskolapadba, és azt gondolom, hogy ez egy óriási eredmény. Tehát ez mintegy 1020 ezer gyermeknek az előremenetelét segítette elő. Úgy gondolom, hogy nemcsak ha 1020 ezernek, ha 12 gyereknek az életét meg tudjuk ezzel oldani, akkor már nagyon sokat tettünk. Tehát a felszólalásában óriási hibának minősítem, képviselő asszony, hogy ezt így megfogalmaz ta. Azt mondta, hogy az iskoláztatási támogatást egységes rendszerré kell átalakítani, és ezért ezt családi pótléknak hívjuk. Önök ezt annyira egységessé tették, hogy egyszerűen hatályon kívül helyezték a törvény második fejezetét, amely pontosan azt volt hivatott szolgálni, hogy az iskoláztatási támogatásban részesülő szülők esetében a felhasználásának a módját valamilyen módon
