Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
2898 Ötödik szakasz: az Országgyűlés és a kormány hatáskörét szabá lyozó rendelkezésekhez érkezett indítványok a 2030. és a 32. pontok alapján. Hatodik szakasz: az állampolgári jogokat és kötelezettségeket, valamint a jogvédelmi eszközöket szabályozó rendelkezések módosító javaslatai a 3343. pontok alapján. Hetedik szak asz: a népszavazás kérdéskörét érintő 44. és 45. pont. Nyolcadik szakasz: a cím és a preambulum módosítását kezdeményező 14. pontok. ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Aki a jegyző által ismertetett indítvánnyal egyetért, k érem, kézfelemeléssel szavazzon. (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Tájékoztatom önöket, hogy a részletes vita szakaszaiban a képviselői felszólalási időkeret az elfogadott napirendi ajánlás szerint nyol c perc. Felhívom figyelmüket, hogy a Házszabály 105. § (3) bekezdése értelmében a részletes vitában kizárólag a módosító javaslatokhoz vagy az azzal érintett részhez lehet hozzászólni. Mielőtt megnyitnám a részletes vita első szakaszát, tájékoztatom képvis előtársaimat arról a megállapodásról, hogy módosító indítványok beadására a mai ülésnap végéig lesz mód. Megnyitom a részletes vita első szakaszát az ajánlás 512. pontjai alapján. Írásban Salamon László képviselő úr jelentkezett, megadom a szót. DR. SALAM ON LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, két okból is, bár a két ok összefügg. Örülök is, hogy rám hárul az a szerep, hogy az Országgyűlés ülésén hírt adhatok arról, hogy az alkotmánymódosítás tárgyában folyó egye ztetés, úgy tűnik, a lényeges kérdésekben eredményre vezetett. Ezt azért fontos elmondani, mert innen adódik a szerencsés helyzetem másik oldala, hogy most ennek a megegyezésnek a reményében, ebben a részletes vitában már nem kell olyan erőteljesen érvelni , különösen nem olyan javaslatok, adott esetben például az én egyes javaslataim érdekében, amikről tudom, hogy a megegyezés értelmében majd egy másik, négypárti közös javaslat fogja a végső és helyes szót kimondani. A mostani tárgyalási szakasz is egy ilye n terület, mert gyakorlatilag itt a csatlakozási klauzuláról van szó, az uniós csatlakozással összefüggő és az ország helyzetét, pozícióját érintő alapvető kérdésekről, ami talán, ha szabad egyáltalán rangsort emelni, a különböző kérdések közül a legfontos abbak közé tartozik vagy talán maga a legfontosabb is. A vita során mindig három elemet emeltünk ki a csatlakozás kérdéseiben. Az egyik a csatlakozási klauzula és az ország helyzete a tagállamok viszonylatában; hogyan alakul az ország szuverenitása, pontos abban érintetlen marade - ez az egyik nagyon fontos kérdés a számunkra; a másik a kormány és az ellenzék viszonya, a harmadik pedig a népszavazás kérdése. Nos, ez a vitaszakasz ebből a három kérdéskörből az elsőre vonatkozó vitaszakasz. Mint erre utaltam, ebben a négypárti megegyezésen, alig egykét órával ezelőtt, sikerült szövegszerű megegyezésre is jutni, melynek a pontos recitálására nem vállalkozom; ennek a leírása tudtom szerint folyamatban van, benyújtásra fog kerülni. De ez az a helyzet, ami fölmen t az alól, hogy én most a 6., a 9. és a 11. javaslataim elfogadása tárgyában valamilyen makacs és erőteljes álláspontot fejtsek ki, mert hiszen tudom, hogy ezeket a kérdéseket az említett közös módosító javaslat fogja megoldani. Mindenesetre az a megoldás, ami itt kialakult, a FideszMagyar Polgári Párt számára elvileg fontos kérdéseket akceptálja, ennek a talajáról indul ki. Nevezetesen, hogy nem kell az alkotmányból eredő hatásköreinkről lemondani, azoknak gyakorlását az Unió számára, hogy úgy mondjam, át engedni, hanem az alkotmány a hatáskörök közös gyakorlásáról fog beszélni, de a szöveg árnyalni
