Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Az 1993. augusztus 4-e és 1995. december 31-e között önkormányzati hozzájárulásból létesített gázközművagyonnal kapcsolatos önkormányzati igények rendezéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2824 gázközművagyon kérdése. Ugyanakkor rögtön elmondom, hogy bizony, tamáskodom én magam is, mert már vannak észrevételek, hogy mi van a '95 utánival. Tehát maga a helyzet előttünk van, ezért azt hiszem, érdemes végiggondolni, valójában mi is történt. Tehát azt hiszem - talán ebben a patkó mind két oldalán egyetértünk, ha nyugodtan végiggondoljuk , hogy 1990 után a gázközművagyon és az önkormányzati törvény között óriási ellentmondások húzódnak. Mit is jelent ez valójában? Az önkormányzati törvény, amely 1990ben született, az 1990. évi LXV. tö rvény 107. § (1) bekezdés c) pontja mondta azt, hogy a belterületi közművek az önkormányzatot illetik, kivéve az állami tulajdonban lévőket. Ezt követően 1991ben a XXXIII. törvény, amely szintén arról beszél - egy kicsit már pongyolán fogalmazva , hogy a közművek az önkormányzatot illetik, de a tanácsi - tehát ott is pántlikázva vagyon - közművek kerülnek az önkormányzatok tulajdonába. Hogy a probléma mennyire volt valós, számomra közvetett bizonyíték, hogy 1993ban, az AntallBorosskormány idején szület ett egy törvény, amely akkor megpróbálta orvosolni a problémát, és akkor sem úgy vetődött fel, hogy a gázközmű az önkormányzatoké, hanem az időközben bekövetkezett finanszírozási változások miatt egyfajta igény jelentkezett, mely az önkormányzati hozzájáru lásokat lett volna hivatott visszajuttatni az önkormányzatoknak. Ezért szólt akkor az a törvény úgy, hogy az 1980ig átadott önkormányzati pénzek és vagyonok 30 százaléka, ezt követően évente 2 százalékkal növekedő mértékben - az 1994es hozzájárulásoknál 54 százalékot rendelt visszaadni az önkormányzatoknak. Az akkori vita az volt - és ezért mentem vissza , hogy a vagyonátadás és az önkormányzati törvény közt tényleg ellentmondás van, és e törvény kapcsán egy akkori beadvány után megtörtént az Alkotmánybí róság állásfoglalása. Az Alkotmánybíróság 1309/B/1993. számú határozata indokolásában egyértelműen kimondja, hogy az önkormányzati törvény az, amely kizárta, hogy a gázközművagyon átadható legyen az önkormányzatoknak. (Dr. Kovács Zoltán: Ez nem így van!) E zek után hadd mondjam azt, és hadd folytassam azzal, hogy akkor megtörtént a nevesítés, de hogy milyen érdekes volt a hozzáállás, még akkor is, ha Kovács Zoltán képviselőtársam ezt nem így látja, hadd mondjam azt, hogy az akkori kormány sem tudott ezzel mi t kezdeni annak ellenére, hogy a törvényt megalkotta, de vagyonátadásra nem került sor. A vagyonátadásra a szocialistaszabad demokrata kormány időszakában került sor, amikor már az önkormányzatok még az elmaradt kamatokat is kezdték e törvény, tehát az 19 93. évi LXXXII. törvény kapcsán maguknak követelni. Valójában itt mi is a probléma? Az, hogy az önkormányzatok 1990 óta folyamatosan forráshiánnyal küzdenek. Mire alapozom ezt a megállapításomat? 1995ben, a privatizációt megelőzően, abból a szándékból kii ndulva, hogy igenis, ezekben a közszolgáltató társaságokban legyen erős, meghatározó az önkormányzati tulajdonrész, döntött úgy az akkori kormány és a parlament, hogy a gázközművagyon 40 százalékát rendelte az önkormányzatoknak átadni. Talán nem kell hossz an beszélnem az idő rövidsége miatt arról, hogy mit jelenthetett volna ez a 40 százalék? Ez az igazgatóságban, felügyelőbizottságban való részvételt jelenthetné, és ma már a vállalkozások üzletvitelére komoly ráhatása lehetne az önkormányzatoknak. Arról má r nem is beszélek, hogy ez egyfajta osztalékot, tehát még szabad forrást is jelenthetne ma már az önkormányzatoknak. Mindezek után jutottunk el oda, amit az előző kormány igazságügyminisztere felvállalt, hogy megpróbál ebben a kérdésben egyfajta igazságot tenni az önkormányzatok és az állam között. Ennek eredménye lett a 2001. évi LVI. törvény, amely akkor 63 milliárd forintot rendelt az önkormányzatok között elosztani, szintén készpénzben és értékpapírban. Az akkori törvény, tehát a 2001. évi törvény az e gyik jogalapja annak, ami most történik. Akkor is nagyon sokan elmondtuk az általános vitában, hogy a dolog nem zárható le 1993. augusztus 3án, mert vannak folyamatban lévő ügyek, és célszerűbb lenne - hadd használjam az akkori kifejezésünket - a privatiz áció időpontját, 1995. december 31ét figyelembe venni. Akkor a parlament bölcs döntése alapján kötelezettséget is
