Országgyűlési napló - 2002. évi őszi ülésszak
2002. november 27 (38. szám) - Egyes pénz- és tőkepiaci tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2814 A tőkepiac területén tapaszt alható visszaesés semmilyen formában nem vezethető vissza a szigorú szabályozásra. A szabályozás és a szabályok alkalmazásának, betartatásának következetessége és a tőkepiaci forgalom nagysága között ugyanis nincs összefüggés. Az intézményes tranzakciókkal mozgatott pénztömeg mérséklődése inkább a korábbi materiális, de még pénzügyileg is megalapozatlan, öncélú, a pénzzel történő pénzcsinálás reményében túlhajszolt tőkeáramoltatás mértékletességének visszahatása. Ugyanakkor a projektelemzés módszerei sokat fejlődtek, s a fejlett modellezési és vizsgálati technikákkal egyre több befektetési, hitelezési célról tudják mind pontosabban megállapítani a hosszabb távú jövedelmezőséget és a kockázatot. A biztonsági kritériumoknak megfelelő, a pénzeket mozgásba lendí tő projektek száma azonban nagyon kevés. A tulajdonlási kötöttségeket a tervezetben javasolttal szemben nem oldanánk fel. Sem az intézményekben, sem az azok által létrehozott szervezetekben nem lenne jó egyszerűsíteni a tulajdonosi szerkezetet, az összefér hetetlenségi szabályok betartását. Az amerikai és a nyugateurópai események arra intenek, hogy inkább a tulajdonosi felelősség és számonkérhetőség növelése kívánatos. A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint a bankokat fizetésképtelenségbe juttató, a re ményüket és jövőjüket vesztett betétesek ezreit súlyos beteggé nyomorító, tucatjait öngyilkosságba taszító tulajdonosok és menedzserek sokkal több szenvedést okoznak, és ezért lényegesen nagyobb bűnösök, mint azok a szerencsétlen egyszerű emberek, akik az életüket pokollá tevő házastársuk ellen bűncselekményt követnek el. Jó lenne tudni, hogy a baseli bankfelügyeleti bizottság e tulajdonosi és menedzseri felelősség tekintetében milyen irányzatot képvisel. A szakirodalomból úgy tű nik, hogy az utóbbi időben a vélemények mindinkább a szigorítás, a tulajdonosi és menedzserfelelősség növelése, az intézményekkel szemben gyengülő közbizalom megerősítése felé hajlanak. A prudens működés, a transzparencia és az ellenőrzöttség folyamatosan szigorodó követelményének való megfelelést a megtakarítások gyűjtését és kezelését végző szervezetek intézményes kötelezettségévé akarják tenni. Aki nem vak és nem süket, az ma már érzékeli, hogy a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások piacán a növekedés alapvetően az állam tevékenységétől függ. A termékek 6070 százalékának vásárlását az állam által alkotott törvények írják elő, úgy a vállalkozások, mint a magánszemélyek számára. A maradék 3040 százalék igénybevétele is összefügg az állam tevékenységével , pontosabban: az állampolgárok vagyonának biztonságát szolgáló tevékenység alacsony színvonalával, illetve annak hiányával. A piacteremtő mutatványokért cserébe egy felelős kormányzat igazán elvárhat annyit, hogy az intézmények ne csináljanak botrányt, ne lopják el különös körülmények között az állampolgárok tömegeinek pénzét. Az is világosan látszik, hogy ma egyetlen, a reálértéket megőrző tömegesen elterjedt megtakarítási forma sem létezik. Ezt a körülményt a szolgáltatók ezernyi trükkel próbálják leplez ni a laikus partnerek elől, apró fogásokkal belekényszerítve őket az állami előírásra igénybe vett szolgáltatás újabbakkal történő, de immár önkéntes bővítésére. A tervezetben szereplő szabályozási módosítások az eredetihez képest még puhábbra ágyaznak meg az ilyen, sőt az előírásoknak való kiszolgáltatottsággal még inkább visszaélő törekvések számára. Ilyen például a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítás díjának a felszabadítása is. A pénz- és tőkepiaci intézményekkel szembeni, a gazdaság működése szempon tjából kulcsfontosságú közbizalom megerősítését szolgálná, ha az egyre hatástalanabb, az esetek döntő többségében félrevezető reklámok helyett az intézmények az állam által előírt módon kötelező közérthetőséggel tájékoztatnák és látnák el emészthető mennyi ségű és formátumú, releváns információval ügyfeleiket; például hogy ne lehessen egy szerződésben lényeges körülményt a több száz oldalas általános üzleti feltételekre, illetve a termék üzletszabályzatára hivatkozva szerepeltetni.
